A TANTRA egy adott mester mágikus-rituális tudást hordozó, titkos tanítása, amely elsősorban olyan mágikus módszer, amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül az Istenivel. Mint ilyen inkább tekinthető egy zárt tanítványi láncolaton alapuló, mágikus praxisra épülő beavatási rendszernek, mintsem egy vallásnak. A tantrizmus eredeti formájában egy indiai kultusz volt, de miután kezdeti formája óta folyamatosan változott, nem köthető egyetlen indiai valláshoz sem. Különböző hindu, buddhista és jain csoportok hasonló tantrikus tanokat vallanak, és hasonló tantrikus gyakorlatokat végeznek. Generációk sora specializálódott a Tantra kidolgozására és finomítására, s így kialakultak azok a legfőbb formák, melyek az egyetemes emberi szellem szimbolikus kifejezéséből fakadnak. Minden tantra általános jelentést hordoz az archetípusok szintjén, így az emberiség elsődleges tudását reprezentálja absztrakt formákban. Hasonló szimbolikus rendszerek jelennek meg szinte minden vallásban. Ezek olyan kozmikus misztériumokat kifejező szimbólumok, gyakorlatok és művészeti formák, melyeken keresztül az ember újra felfedezheti primér valóságát. A Tantrizmus tehát egy komplex vallási jelenség. Mitöbb a Tantra az indiai hagyomány ezoterikus tanítását sűríti össze; a tantrikusok szerint belső látásból született és időtlen igazságokat fejez ki - az ember önmeghaladásának titkát tanítja.
Helytelen lenne a tantrizmust vallásnak nevezni, és nem mondhatjuk azt sem, hogy egy ‘gondolkodási mód’ lenne. A ‘gondolkodás’ annak általános, logikai és értelmi okfejtés értelmében éppen egyike azon okoknak, amelyek miatt az emberek kiábrándulnak a világból és szenvedőkké válnak attól. Éppen ezért a Tantra nem egy gondolkodásmód: a Tantra cselekvés. A Tantra az, amit a tantrikák (“tantrát gyakorlók”) csinálnak. Ez pedig nem olyan valami, amit könyvekből meg lehet tanulni, annak ellenére, hogy számos szanszkrit irat létezik, melyet ‘tantrának’ hívnak. Ezek az iratok konkrét leírásokat tartalmaznak arra nézve, hogy mit kell tenni, mind fizikai, mind szellemi értelemben. A tantrikus formák arra szolgálnak, hogy az emberben bizonyos “pszichoszomatikus elváltozásokat” okozzanak, és így a gyakorlót kapcsolatba hozzák saját eredeti természetével - az isteni világgal.
A legismertebb tantrikus gyakorlatokhoz tartozó formák: a yantra (tibeti mandala, amely lényegét tekintve egy geometriai forma absztrakt szimbólumokkal) és az ehhez kapcsolódó mantra (mely lényegében egy csíraszó, illetve szólánc). A legismertebb tantrikus gyakorlatok pedig a dhyāna (meditáció) és a yoga (jóga). Ezeket más keleti vallások is átvették és alkalmazzák. A tantrizmus nyugaton ismert formája a tantrikus-jóga, melyet szexuál-jógának hívnak szexuális egyesüléseken alapuló gyakorlatai miatt, ez azonban nem fedi a teljes valóságot. A tantrikus gyakorlatok, amelyek kiterjednek a hétköznapi élet minden területére, ezt is felölelik. A tantrizmus azonban sokkal több, mint azt sokan gondolják.
A Tantrizmus az összes mai indiai vallás alapja és megelőző formája, amelyből az egyes indiai vallások merítettek, s melyből bizonyos formákat és gyakorlatokat beemeltek saját rendszerükbe. A Tantra alapja valóban a szexualitás. Ez alatt azonban a termékenységet és a nemzőképességet - a potencialitás két aspektusát - kell értenünk. Ezzel természetesen egyetlen archaikus vallási formától sem különbözik. Éppen ez adja meg különlegességét, hiszen a termékenység-kultuszok jó kétezer éve kihaltak az európai térségből. Pontosan korai eltűnésük miatt nem volt arra idő, hogy ezekből egy komplex vallási és filozófiai rendszer alakuljon ki. Ugyanis a tantrizmus nemcsak a szexualitás körül forog. Komplex gyakorlata szigorú életvitelből áll, összetett rítusok sokaságából, és az arra épülő meditációkból. Amikor egy sādhaka (gyakorló) eljut a lelki fejlettség egy meghatározott fokára, akkor tanító mesterétől, a gurujától felhatalmazást kap bizonyos gyakorlatok végzésére. Ezt nevezik beavatásnak. Minden gyakorlathoz tartozik egy yantra és ehhez egy hozzátartozó mantra, amelyek meditációs és jógikus használata a spirituális “felébredés” folyamatához vezet. Így a tantrikus gyakorlatot értelmezhetjük úgy, mint a gyakorló fizikai, lelki és szellemi kiteljesedését a transzcendens valóság irányába.
A tantrikus formák elemzése kimutatta, hogy adott kulturális jelentésükön túl általános jelentést is hordoznak az archetípusok szintjén. Éppen ezért ezek a vallási szimbólumok és az ezekhez tartozó gyakorlatok komplex, univerzális jelentéssel bírnak: az emberiség őstudását hordozzák. Például a meditáció alapját képező yantra közepén lévő központi mag (bindu) nemcsak a koncentráció fixálására szolgáló eszköz, hanem a kozmosz forrásának szimbóluma is. Ha a kozmosz duális felosztását tartjuk szem előtt, akkor pedig a férfi-női princípiumok végső szellemi egyesülése. Hasonló módon a tantrikus formák minden eleme összetett jelentést hordoz. A tantrizmus vizsgálatakor így meg kell vizsgálnunk: 1) az archetipikus formák és hangok rendszereit; 2) az erre épülő rituális cselekedetek összefüggő rendszerét; 3) az archetipikus formákból kibontakozó istenségeket és kozmikus princípiumokat; 4) továbbá az ezek által indukált, emberben működő folyamatokat; 5) majd végezetül ezek alkalmazását a gyakorlati életben, a különböző vallási gyakorlatokban, a templomi építészetben vagy a mágikus praxisokban. Ha megértjük a tantrikus tanítások által kifejezett mikro- és makrokozmosz viszonyát, körvonalazhatjuk az emberiség vallásos viselkedésének alapvető mozgató erőit.
OM NAMMO ŚIVāYA
