A kéjnők, azaz nagyvilági
életet élő nők; Miért fordulnak a kéjhölgyek a férfiakhoz, és hogyan
tarthatja meg a kéjnő a megkívánt férfit, és milyen az a férfi, akihez a
kéjnő csatlakozni szeretne
A kéjnők a férfiakkal való kapcsolatban nemi gyönyört és megélhetést találnak. Ha a férfi látogatásait szerelemből fogadja, akkor ez természetes szerelem, míg ha pénzért kerül kapcsolatba a férfival, akkor azt mesterséges szerelemnek nevezik, mert ekkor meg kell játszania, hogy szereti a férfit. (Férfi tulajdonság, hogy vonzódnak azokhoz, akik szeretik őket, vagy úgy látszik, mintha szeretnék őket.) A kéjnő nem csalja ki aljas eszközökkel a férfi pénzét, és pénzsóvárnak sem mutatkozik. Szépen felöltözve háza ajtajában áll vagy ül, és egyáltalán nem tolakodóan hívja fel magára a járókelők figyelmét, hiszen ő is egy vásárra kínált árucikk.
A kéjnő mindazok barátságát keresi, aki segítheti mesterségében, tehát minden olyan személynek akik céljai, tervei támogatói lehetnek, mint például a rendőrök, bíróságon dolgozók, csillagjósok, szegény, de bátor férfiak, a hatvannégy művészet mesterei, az élősködők, a mulattatók, kocsmárosok, mosodások, borbélyok, kolduló szerzetes. Szövetséget köt a többi kéjnő ellen férfiakkal, és összeveszíti őket a többi kéjnővel. Balszerencsében ezek a férfiak támogatják, megvédik azoktól a kellemetlenségektől, amelyek esetleg különböző emberektől érhetik, és segítik, hogy vagyonhoz jusson.
Amikor egy kéjnő csak vagyonhoz akar jutni, akkor az olyan férfiak ismeretségét keresi, akiket nem köt le család, és nem függenek senkitől anyagilag, királyi tisztviselők vagy kegydíjasok, vagy minden nehézség nélkül jutnak jövedelmükhöz, esetleg biztos jövedelemforrásaik vannak. De azok a férfiak is ide tartoznak, akik hiúak, hencegők, tehetetlenek, akik szeretnének férfinek látszani, bőkezűek, vagy egyetlen fia gazdag atyjának, aszkéta életmódot folytatók (akiket azért titkon gyötör a vágy), orvosok, bátor férfiak, vagyonukra büszke férfiak, szülői parancsnak ellenszegülők vagy régi ismerősök.
Ha viszont nem a vagyonszerzés a célja, a kéjhölgy szerelemből vagy hírnevének öregbítése érdekében azoknak a jeles tulajdonságokkal rendelkező férfiaknak ismeretségét keresi, akik előkelő születésűek, akik ismerik a világ dolgait, költők, ékesen beszélők, erélyesek, ismerik a különféle művészeteket, ügyes elbeszélők, kitartóak, odaadók, bőkezűek, szabadelvűek, kedvelik a társaságot, nem ismerik a haragot, szeretik szüleiket, otthonosan mozognak minden testgyakorlatban, egészségesek, ép testűek, erősek, kerülik az alkoholt, fáradhatatlanok a szerelmi tevékenységben, anyagilag függetlenek, szeretetre méltóak, szeretik a női nemet, és hódítani tudnak anélkül, hogy magukat teljesen átadnák a szerelemnek, nem irigyek és nem gyanakvóak.
Ezek az óhajtott férfi jó tulajdonságai.
Természetesen nemcsak a férfinek, hanem a nőnek is rendelkeznie kell jó tulajdonságokkal, amelyek lehetnek: szépség, szeretetre méltóság, határozottság, állhatatosság, ne legyen hamis, csapodár, kapzsi, fösvény, rosszindulatú, harag tartó, pletykás, ostoba, becsülje mások jó tulajdonságait, szeresse a gazdagságot. Igyekezzen tapasztalatokra szert tenni, tanulni, szeressen társas szórakozásokban részt venni, találja kedvét a művészetekben, és élvezetet a szerelemből létrejött egyesülésben.
A nők jó tulajdonságaihoz tartozik az értelmesség, a jó természet, a jó modor, a kifogástalan magatartás, jó megjelenés, meggondolt cselekedetek, szép beszéd, a Káma-Szútra ismerete, valamint ügyesség a Káma-Szútrával kapcsolatos művészetekben.
Nem ajánlatos a kéjnőknek kapcsolatba kerülni az olyan férfiakkal, akik valamilyen betegségben szenvednek, beteges vérmérsékletűek, durva beszédűek, gyanakvók, kegyetlenek és részvétlenek, fösvények, tolvajok, képmutatók, túlzottan szemérmesek, megvesztegethetők, akiket nem érdekel, hogy megbecsülik-e őket vagy sem, és akik szeretik feleségüket.
Az elfogadott vélemények és tapasztalatok alapján a kéjnők okai, hogy férfiakhoz forduljanak: szerelem, félelem, pénz, gyönyör, bosszúállás valakin, szomorúság, kíváncsiság, megszokás, szégyen, hírnév, részvét, boldogság utáni vágy, szegénység, vagy azért fordul a férfihoz, mert barátra vágyik, mert a férfi hasonlít arra, akit szeret, vagy mert szakítani akar valakivel, mert nemi szerveik mérete szerint ugyanazon osztályba tartoznak, vagy állhatatosság.
A kéjnőnek azonban a pénzszerzés a legfontosabb célja, és ezt nem áldozhatja fel szerelemért, némely kivételtől eltekintve, például, ha fél valamitől.
Bármenyire hívja is a férfi, a kéjnőnek kéretnie kell magát, nem pedig azonnal rohanni az első találkára, mert a férfiak kevésre becsülik és megvetik a könnyű sikereket. Előbb tehát a férfi érzéseit kifürkészendő, a férfihez elküldi közvetítőit (fürdősöket, énekeseket, mulattatókat ha szolgálatára állnak, vagy bár kit), hogy kipuhatolják a férfi érzéseit. Sok mindent megtudhat tőlük a férfiről. Megtudhatja, hogy gazdag-e, közönyös-e vagy vonzalmat érez iránta, bőkezű-e vagy zsugori stb. És ha mindez megnyeri tetszését, akkor szintén közvetítő segítségével igyekszik magához láncolni a férfit. A közvetítő valamilyen ürüggyel (pl. valamilyen művészet megnézése) elcsalja a férfit a kéjnőhöz, vagy a kéjnőt viszi a férfi lakására. Ha a nőnél jött létre a találka, akkor a nő valamilyen apró ajándékkal lepi meg vendégét, majd elszórakoztatja, miközben olyan dolgokról beszél neki, amelyről tudja, hogy a férfit érdekli. A találka után a kéjnő elküldi egyik szolgálólányát aki ügyesen tud betanult szöveget elmondani valamilyen csekély ajándékkal a férfihoz, vagy a közvetítő kíséretében látogatja meg a férfit, valamilyen ürügyet felhasználva a látogatásra.
Így tudja a kéjnő magához láncolni azt a férfit, akit megkívánt.
Tehát ha egy világfi meglátogat egy kéjnőt, ez utóbbi hosszan elbeszélget vele a művészetekről, majd apró szerelmi ajándékokkal lepi meg, esetleg emléktárgyakat cserélnek, miközben bemutatja ügyességét a nemi élvezet módjaiban. És ha már közösült kedvesével, iparkodjon, hogy az mindig kívánatosnak, kedvesnek találja őt, járjon kedvében, és ha ügyes, akkor mindig valamilyen változatos szeretkezéssel tartsa fenn érdeklődését.
A kéjnő házasságszerű életközösségben él egy férfivel
Ha a kéjnő és szeretője úgy élnek együtt, mint a házastársak, akkor tisztességes asszony módjára kell élnie és viselkednie, hogy a férfi elégedett legyen. Kötelessége tehát hogy a férfi minden vágyát kielégítse, és gyönyörben részesítse. Persze nem igazán kell ragaszkodnia a férfihez, de a látszatnak annak kell lennie, mintha valóban ragaszkodna hozzá.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az anyját akit ő tart el úgy mutatja be szeretőjének, mint akinek csak egyetlen célja van, a nyereséghajhászás, a pénzharácsolás, és aki ezen kívül semmi mással nem törődik. (Az anya szerepét más is eljátszhatja, amennyiben nem lenne anyja.) Az anya viszont nem sok jóindulattal viseltetik a szerető iránt, és a kéjnőt mindenképpen szeretné elválasztani tőle. A kéjnő pedig ekkor haragot, levertséget, félelmet és szégyenkezést tettet, és engedelmeskedik anyjának. Aztán meglátogatja a férfit, azzal az ürüggyel, hogy a férfi beteg. És hogy a férfit biztosan megtartsa, meglepetést és bámulatot tettet, hogy a férfi milyen ügyes és tapasztalt a nemi közeledésben és az élvezet különböző módjainak alkalmazásában, majd megkéri, tanítsa meg a gyönyör hatvannégy módjára. Ezután állandóan alkalmazza a tanult fogásokat és mindenben alkalmazkodik a férfi képzeletéhez. Megőrzi a férfi titkait, elárulja saját titkait és vágyait; kiengeszteli a férfit; és nem hanyagolja el. Mindig engedelmeskedik, ha a férfi az ágyban felé fordul, simogatja és játszik a férfi testrészeivel, amint éppen kívánja.
Ha a férfi alszik, megöleli és megcsókolja. Nyugtalankodik, ha a férfi elgondolkodik, vagy más valamire gondol. Ha véletlenül összefut kedvesével, vagy meglátja a ház erkélyén, természetesen viselkedik (nem közönyösen, sem túlzott érzelemmel). A férfi ellenségeit gyűlöli, szereti azokat akik kedvesek a férfinek. Részt vesz minden kedvtelésében, alkalmazkodik hangulataihoz. Kifejezi óhaját, hogy barátja feleségeit látni szeretné. Nem haragtartó. Amikor meglátja a férfi testén a fog- és körömnyomokat, megvádolja a férfit, hogy megcsalja, holott jól tudja, hogy ő volt aki azokat okozta. Szerelmét a férfi iránt tettekkel, fél szavakkal bizonyítja, csak álmában vagy betegen mondja ki szóval is, hogy szereti. Figyelmesen hallgatja a férfit, ha az mesél saját cselekedeteiről. A kéjnő később megismétli a férfi szavait, és dicséri. Ha társalognak, mindig élénk és vidám, és ha már bizalmas viszony van közöttük, minden elbeszélését készségesen meghallgatja, csak akkor ellenkezik, ha vetélytársnőiről beszél a férfi. Ha a kéjnő unatkozik, akkor színleli, hogy beteg, vagy pedig elmondja, mennyire vágyik gyerek után. Mások jó tulajdonságait nem dicséri, és véletlenül sem ítél el senki olyat, akinek ugyanazok a hibái, mint szeretőjének. Hordja a tőle kapott ajándékokat, ha viszont kedvese beteg, levert, vagy valamilyen szerencsétlenség érte, akkor nem vesz fel ékszereket, és igen együtt érzően viselkedik. Ha a férfi elhagyja az országot akár kényszerből akár önszántából, akkor kéri, hogy elkísérhesse, mert képtelen nélküle élni.
Abban az esetben viszont, ha szerelme vagyonhoz jut, vagy valamiben sikert ért el, vagy meggyógyul ha beteg volt, akkor kicsinosítja magát, minduntalan módot talál arra, hogy valahol hozzáérjen a kezével (homlokán, mellén, derekán), és úgy viselkedik, mintha az érintés végtelen kéjjel töltené el. Ölébe ül, majd itt elalszik, gyermeket akar, a böjtök megtartásáról lebeszéli a férfit, de ha ez nem sikerül, akkor ő is böjtöl vele együtt. Mindkettőjük vagyonának gondját viseli, csak a férfivel megy társaságba, ha kívánja bárhová elkíséri, tiszteli szeretője hozzátartozóit, tiszteli a férfi jellemét, a művészetekben való ügyességét, barátait, jó tulajdonságait, szeretetreméltóságát. Nem törődve az időjárás viszontagságaival, félelem nélkül keresi fel szeretőjét. Mindenben a férfihez alkalmazkodik, és állandóan vita keletkezik az anyja és közte, minden alkalommal, amikor a férfit meglátogatja. Ha az anyja erőszakkal máshova viszi, azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz.
Ha már élvezi a férfi teljes bizalmát, amelyet állhatatosságával és szerelmével érdemelt ki, és pénzt kap kedvesétől, kerüli az anyjával való vitatkozást a pénzre vonatkozóan.
Ha a férfi elutazik, az utazása előtt megígérteti vele, hogy pontosan érkezik vissza. Ha viszont a férfi késik, akkor iparkodik megtudni, hogy mégis mikorra várható. Amikor pedig a férfi megérkezik, a kéjnő áldozatot mutat be a Szerelem istenének és a többi isteneknek is. A visszaérkezés utáni első látogatáskor kéri a férfit, hogy ő is mutasson be áldozatokat. A férfi erre akkor hajlandó, ha igazán ragaszkodik kedveséhez.
A férfi igazi ragaszkodását az is mutatja, hogy a ragaszkodás mögött nem húzódik meg semmiféle érdek, hogy nem gyanakszik, hogy nem számoltatja el minden fillérrel szeretőjét, és ugyanazt akarja, amit ő.
A kéjnők tehát így élnek vadházasságban egy férfivel.
Persze a nőket sohasem lehet igazán kiismerni, akár szeretnek, akár közönyösek, akár gyönyört okoznak a férfinak akár elhagyják, akár kicsalják a férfi összes vagyonát is. Tehát a nők szerelmét még azok sem ismerhetik igazán, akik benne részesülnek, amelynek oka a nők ravaszsága, kapzsisága, és az ösztönük hajlékonysága.
A pénzszerzés különböző lehetőségei; Milyen jelek mutatják a szerető elhidegülését; A szeretőtől való megszabadulás módjai
A nőnek kétféle lehetősége van arra, hogy kedvesétől pénzt szerezzen. Először is természetes és becsületes eszközökkel, másodszor pedig mesterséges fogásokkal.
Ha a nő kedvesétől annyi pénzt kap, amennyi elég szükségletei kielégítésére, akkor nem szükséges mesterséges fogásokhoz folyamodnia, persze mesterséges fogásokkal kétszer annyi pénzhez juthat.
Hogy milyen módokon tud a szerelmes férfitől pénzt kisajtolni, azt a következőkben soroljuk fel.
Amikor a nő különböző alkalmakkor pénzt kér kedvesétől bizonyos árucikkekre, például ékszerekre, élelemre, italokra, ruhákra, akkor nem vesz meg mindent amit felsorolt, vagy pedig olcsóbb helyen vásárol.
Kedvébe jár a férfinak, és agyondicséri, hogy milyen okos.
Bizonyos ünnepek alkalmával azt mondja, hogy ajándékokat vagy fogadalmi tárgyakat kell vásárolnia a templomok részére.
Kétségbe esve meséli el a férfinek, hogy amikor tőle eljött, tolvajok fosztották ki, elvették ékszereit.
Vagy azt állítja, hogy házában tűzvész pusztított el mindent, a szolgák hanyagsága miatt.
De állíthatja azt is, mindkettőjük ékszereit elvesztette.
Hogy pénzhez jusson, megbízottai finoman tudtára adják a férfinek, hogy mennyi költségébe kerültek a nála tett látogatások.
Adósságot is csinálhat szeretője nevében.
Nem akar részt venni az ismerősök rendezte ünnepélyeken, mondván, nincs pénze ajándékokra, holott mint ahogy már jóval előtte elmondta barátjának azok igen komoly ajándékokkal lepték meg őt.
Nem tart be egyes szertartást, és mikor a férfi megkérdezi miért, azt feleli, nincs rá pénze.
Szeretője számlájára dolgoztat mesterekkel, művészekkel.
Azt mondja szeretőjének, hogy rengeteg az orvosi kiadása.
De állíthatja azt is, hogy támogatja barátait és jótevőit, akiket valami szerencsétlenség ért.
Mondhatja a férfinek, hogy barátnője fiát akarja kiházasítani, vagy azt is, hogy terhes, és kívánós, vagy állítja, hogy beteg és a kezelés költségeit felemeli.
Szeretőjétől kölcsön kér egy másik barátjának.
Vagy megbeszéli egy kereskedővel, hogy berendezésének egy részét eladná, de előre megbeszél mindent a kereskedővel.
Folyton felemlegeti szeretője régebbi bőkezűségét, és barátnőivel is folyton erről beszéltet a férfi előtt.
Példákat hoz fel arra, hogy más kéjnők milyen sokat keresnek.
Szeretője előtt összeveszik anyjával, amikor az anyja rá akarja venni arra, hogy régebbi ismerőseit, akik jóval bőkezűbbek, részesítse előnyben.
De azt is eszébe juttathatja kedvesének, hogy vetélytársai mennyivel bőkezűbbek.
Hát így szerezhet pénzt egy kéjnő.
Persze a felsoroltakat csak kellő időben és szeretője megfelelő hangulatában adhatja tudtára, mert egyébként nem ér el semmit.
A kéjnőnek a férfi viselkedéséből következtetnie kell, hogy milyen érzelmekkel viseltetik iránta.
Az elhidegülés jelei: amikor a férfi kevesebb pénzt ad szeretőjének a szükségesnél, vagy mást ad, és nem azt, amit kért. Az is a férfi elhidegülését mutatja, ha csak ígérget, vagy ha megígér valamit, de nem tartja be, szeretője vágyait már nem elégíti ki, elfeledkezik arról amit megígért, célzásokat tesz a szakításra, másnál tölti az éjszakát és szeretőjének azt mondja, hogy egy barátjánál maradt, vagy titokban valamelyik régebbi nőismerősének szolgálóival beszél.
Ha a kéjnő ilyen változásokat tapasztal a férfinél, akkor villámgyorsan minden értékes holmiját, amit a férfitől kapott, valamilyen képzeletbeli adósság ellenértékeként lefoglaltatja állítólagos hitelezőjével, mielőtt még a férfi rájönne arra, mi a kéjnő szándéka.
A gazdag férfit, aki mindig rendesen bánt vele, ezek után is tiszteletben tartja, a szegény férfinek viszont azonnal kiteszi a szűrét, és úgy tesz, mintha nem ismerte volna sohasem.
Hogyan lehet megszabadulni az elhidegült férfitől
Bírálja a férfit, a férfi tudását,
ismételten felhánytorgatja rossz tulajdonságait, hibáit,
minduntalan megalázza,
olyan férfiakkal találkozik, akik szeretőjét mindenben felülmúlják, mind tudásban, mind okosságban,
a lehető leggyakrabban érezteti vele megvetését,
elítélően nyilatkozik az olyan férfiakról, akiknek hasonló hibáik vannak, mint szeretőjének.
Nem engedi szájon csókolni magát,
nem engedi, hogy hozzáérjen derekához és testének alsó részéhez,
a közösülés alatt úgy viselkedik, mintha ott sem lenne, teljesen mozdulatlan marad, amikor a férfi megöleli, nem viszonozza, vagy elmegy a közeléből, amikor az meg akarja ölelni, elmondja, mennyire undorodik a harapásoktól és a karmolásoktól, valamint azoktól a helyzetektől is, ahogy a férfi szeretkezni szokott.
Elmegy látogatóba vagy társaságba, holott tudja, hogy szeretője egész napját vele szeretné tölteni.
Amikor látja, hogy mennyire fáradt a férfi, akkor azt követeli tőle, hogy szeretkezzen vele, és ha nem megy neki, akkor kigúnyolja.
Ha a férfi egyesülni akar vele, akkor fáradtnak, álmosnak tetteti magát.
Úgy tesz, mintha nem értené, hogy a férfi mit akar.
Belevág a férfi szavaiba, és egészen másról kezd beszélni.
Mindenen, minden ok nélkül nevet.
Felsorolja szeretője hibáit, mondván, hogy reménytelen eset.
Olyanokat mond szolgálóinak, amelyekkel megbánthatja szeretőjét.
Ha a férfi meglátogatja, úgy tesz, mintha észre sem venné.
Olyan dolgokat kér a férfitől, amiről tudja, hogy az nem adhat,
és végül egészen nyíltan kiadja az útját.
A kéjnő életelve tehát az, hogy alapos megfontolás után egy kiszemelt megfelelő férfit láncoljon magához, akitől kellő mennyiségű anyagi javakat szerezhet, majd lerázni, miután a férfit kiforgatta vagyonából.
Felmelegített kapcsolat egy régi szeretővel
Amikor a kéjnő megelégelte a viszonyt, kiforgatta a férfit a vagyonából, és kiadta az útját, iparkodnia kell valamelyik régebbi szeretőjével felújítani kapcsolatát. Persze csak azután, miután tisztába jött azzal, hogy kiszemelt férfi ismét jó anyagi körülmények közé került, és még mindig vonzódik hozzá.
Abban az esetben viszont, ha a férfinek már van másik szeretője, jobb nem bolygatni a helyzetet.
Azok a férfiak jöhetnek számításba ismételt kapcsolatfelvételre, akik
elhagyták első szeretőjüket, vagy már egy másodikat is,
vagy mind a két esetben őket hagyták el, vagy az első szeretővel ő, a másik szeretője viszont ővele szakított, vagy fordítva, amikor az első szeretője adta ki útját, a másodikat viszont ő hagyta el, az első barátnőjét elhagyta, és jelen pillanatban egy másikkal él együtt.
Azzal a férfivel nem érdemes újból viszonyt kezdeni, aki saját elhatározásából hagyta el mind a két nőt, mivel állhatatlan.
Abban az esetben, ha a nők hagyták el, akkor megfontolandó a dolog, mert ha a második nő azért szakított a férfivel, mert egy jobb kapcsolatot létesített, akitől több pénzhez juthat, akkor érdemes feleleveníteni a kapcsolatot, mivel ha még mindig vonzódik a nőhöz, több pénzt ad neki részben hiúságból részben pedig azért, hogy bosszantsa azt, aki elhagyta őt. Viszont ha azért hagyták el mert szegény vagy fukar, akkor nincs értelme a viszony felújításának.
Amikor viszont a férfi saját maga hagyta el az első kéjnőt, a második pedig elhagyta, akkor az ismételt kapcsolatfelvételnek van értelme, mert már előre sok pénzt adhat.
Akkor pedig, ha a férfi elhagyta az első hölgyet és jelen pillanatban másikkal él együtt, akkor annak, aki szeretné visszakapni régi kedvesét, meg kell tudnia, mi volt az oka a szakításnak. Ha a szakítás oka az volt, hogy a férfi úgy gondolta, hogy a másik nő valamilyen kivételes tulajdonsággal rendelkezik, de mégsem találta meg benne, ezért visszatérne hozzá és sok pénzt adna neki bocsánatképpen egykori viselkedéséért, és tekintettel a még mindig tartó vonzalomra. Vagy azért térne vissza hozzá, mert a másik kéjnőnek sok rossz tulajdonságát és hibáját fedezte fel, míg az elhagyott kéjnőnek sokkal több jó tulajdonsága volt, és ezért kész sokat fizetni.
Végül a kéjnőnek alaposan elemezni kell a férfi jellemét, természetét. Erős, vagy gyenge ember, egyszerre sok nőt szeret-e élvezni, vagy pedig közönyös, és a kisujját sem mozdítja meg azért a nőért, akivel együtt él. Ha úgy gondolja, hogy tisztában van a férfi természetével, akkor két választása van: vagy feleleveníti a kapcsolatot, vagy eláll a tervétől.
Amikor a férfinek az első nő adja ki az útját, viszont a másikat ő hagyta el, és az első szeretné visszakapni elhagyott kedvesét, mindenekelőtt meg kell győződnie arról, hogy a férfi vonzódik-e még hozzá, és sok pénzt kaphat-e tőle. Arról is meg kell győződnie a kéjnőnek, hogy az elhagyott férfi nem vágyik-e másik nőre, esetleg nem azért akar-e visszatérni hozzá, hogy bosszút álljon rajta az elszenvedett sérelmekért, mivel még azelőtt adta ki útját, mielőtt nemi vágyait megfelelő módon kielégíthette volna, vagy esetleg nem akarja-e tönkretenni bizalmába férkőzve, és visszaszerezni mindent, amit kicsalt tőle.
Van még egy eshetősége a férfinek a bosszúra ha csakugyan ez a célja , mégpedig az, ha visszatér a kéjnőhöz, és eléri, hogy az szakít jelenlegi szeretőjével, akkor rögtön ő is faképnél hagyja.
Ha a kéjnő mindent átgondolt, megfontolt, s ezek után úgy érzi, hogy a férfi szándékai becsületesek, akkor felelevenítheti vele a viszonyt. De ha úgy gondolja, hogy a férfi bosszúra szomjazik, akkor jobb, ha lemond tervéről.
Ha ahhoz a férfihez akar a kéjnő újra visszatérni, aki pillanatnyilag ugyan egy másik nővel él együtt, de aki már megtette a kezdő lépéseket a kapcsolat újrafelvételére, akkor igencsak alaposan meg kell fontolnia a kéjnőnek a dolgot mielőtt határozna. A másik nő ugyanis azon fog iparkodni, hogy megtartsa szeretőjét, ő viszont a háttérből irányíthatja a dolgokat, hogy visszahódítsa régi kedvesét. Okoskodása a következő:
Igazságtalan voltam vele, és ok nélkül küldtem el. Most, miután más nő van az életében, mindent el kell követnem annak érdekében, hogy ismét az enyém legyen.
Ha tudnék találkozni, és akárcsak egyszer is beszélni vele, biztos otthagyná a másik nőt.
Ha visszatérne hozzám, mostani szeretőmet megalázhatnám.
Ismét gazdag, igen jó állása van, hiszen a király bízta meg magas beosztással.
Most éppen független, ezért visszaszerezhetem.
Családjától külön lakik.
Ha visszaszerzem, ismét egy gazdag ember kerül mellém. Hogy ez bekövetkezzen, azt csak a mostani szeretőm tudja megakadályozni.
Tudom, hogy jelenlegi barátnője nem becsüli, ezért most itt az alkalom, hogy elcsaljam tőle.
Most alkalmam van arra, hogy megfosszam vetélytársnőmet szeretőjétől, hiszen szívből gyűlöl engem.
Ha visszaszerzem volt szeretőmet, ez egyben a bosszúmat is kielégítené, mert bebizonyítanám, hogy mennyire állhatatlan ember.
Ha a kéjnő döntött, hogy felújítja a viszonyt régi szeretőjével, akkor küldöncöt meneszt a férfihez. A küldönc lehet valamelyik szolgája vagy egyéb közvetítő, aki elmondja a férfinek, hogy a nő anyja volt a ludas, az ő rosszindulata következtében szakítottak, ő miatta adták ki annak idején az útját. A lány viszont még most is pont úgy szereti, mint régen, és csupán az anyjának engedelmeskedett, de a mostani barátját ki nem állhatja, megveti, gyűlöli, és igen sokat szenved miatta. A közvetítők a férfi bizalmát akarván megnyerni, beszélnek a lány iránta érzett szerelméről, és valamilyen jelre is célzást tesznek, amelyet a nő soha nem felejtett el. Ez a jel feleleveníti a férfiben a régi együttlétek emlékét, az akkor élvezett kéjt, a csókolózásokat, és azt is, hogy hogyan közösült a nővel.
Tehát ilyen formában lehet a régi szeretővel felújítani a viszonyt.
Amikor egy kéjnőnek lehetősége van két férfi között választani, és ezek közül az egyik a régebbi szeretője volt, a másik pedig az új szeretője, akkor az ácsárják (régi, tekintélyes tanítómesterek) véleménye az, hogy mindig a régi szerető élvezzen előnyt, mivel annak a kéjnő már ismeri jellemét, ízlését, tudja, hogyan nyerheti meg tetszését, és azt is, hogy hogyan tudja kielégíteni.
A szerző szerint viszont a régi szerető vagyonának már nagy részét elköltötte, és nem tud vagy nem is akar további pénzt adni, míg az új szeretőtől sok pénzt remélhet a kéjnő. Persze azért akadnak kivételek is, minthogy a férfiak természete is különböző.
Igazából akkor kívánatos a régi viszony felmelegítése, ha a kéjnő el akarja választani egy másik nőtől a férfit, vagy pedig ő akar ezzel jelenlegi szeretőjére hatást gyakorolni.
Ha viszont a férfi csakis kizárólag egy nőhöz ragaszkodik, akkor képtelen elviselni, hogy nőjét más férfiak is birtokolják. Nem törődik még a nő rossz tulajdonságaival sem, és attól való félelmében, hogy szeretője otthagyja, igen sok pénzt ad neki.
Az okos kéjnő szeretetreméltóan viselkedik azzal a férfivel aki vonzódik hozzá, és elutasítóan viselkedik azzal, aki nem elég figyelmes vele. És mielőtt felújítana egy viszonyt, mindenképpen megbizonyosodik arról, hogy milyen előnyökkel járhat az, megkapja-e benne a szerelmet, boldogságot, nyereséget, barátságot.
Ha a kéjnő házasságszerűen él együtt egy férfivel, de egy másik férfitől is kap üzenetet, hogy látni szeretné, akkor vagy nem válaszol az üzenetre, vagy pedig egy időpontot ad, hogy mikor látogatja meg. De ne hagyja el azt, akivel jelenleg együtt él, és aki látható módon ragaszkodik hozzá.
Milyen módokon lehet nyereségre szert tenni
Az a kéjnő, akinek igen sok látogatója van, nem kényszerül arra, hogy egy férfivel házasságszerű kapcsolatban éljen, hiszen a sok látogató következtében igen nagy a jövedelme is. A kéjnő meghatározza az egy éjszakáért járó összeget, természetesen figyelembe véve a találkozás helyét, az évszakot, saját jó tulajdonságait, szépségét, azoknak a jövedelmét akik látogatják, és az általa megszabott összeget összehasonlítja a többi kéjnő tarifájával. Az együttlétek díjszabásáról értesítheti szeretőit, ismerőseit. Ha viszont lehetősége van arra, hogy egyetlen férfi is megadhatja neki ezt a jövedelmet, akkor ezzel a férfivel mégiscsak házasságszerű kapcsolatra lép.
A bölcsek úgy gondolják, hogy ha a kéjnő két olyan férfi között választhat, akiktől azonos összegű jövedelemre számíthat, akkor válassza azt, aki azzal szolgálhat, amire épp szüksége van.
A szerző szerint viszont azt a férfit kell előnyben részesítenie, aki arannyal honorálja a kéjnő szolgáltatásait, ugyanis az aranyat nem lehet olyan egyszerűen visszavenni, mint egyéb ajándékokat, nem beszélve arról, hogy az arany olyan eszköz, amelyet mindenütt szívesen fogadnak, és segítségével mindent meg lehet szerezni. Az arany maradandó, és többet ér az ezüst-, réz-, bronz- vagy vastárgyaknál, azaz minden tárgynál, ruházatnál, egyéb dolgoknál, mint pl. gabona vagy állatok.
Ha mindkét választandó szeretőjelölt meghódítása egyforma energiát igényel, akkor kérje ki valamelyik barátnője véleményét, melyiket válassza, vagy tegye mérlegre mindkét férfi jellemét, tulajdonságait, vagyoni helyzetét, de a felismerhető szerencsés-szerencsétlen előjelek alapján is választhat köztük.
Ha a két férfi közül az egyik vonzódik a kéjnőhöz, a másik viszont bőkezű, akkor egyesek szerint az utóbbit érdemes választani, viszont a szerző véleménye az, hogy jobb azt részesíteni előnyben aki vonzódik is hozzá, mivel megeshet, hogy ő is bőkezű és nagylelkű. Az biztos, hogy még a zsugori férfi is szívesen ad az olyan nőnek pénzt, akihez ragaszkodik, de a csupán nagylelkű férfi sohasem vonzódik igazán a nőhöz. Persze ha a két jelölt közül az egyik gazdag, a másik szegény, akkor a gazdagot kell választania.
Abban az esetben viszont, amikor az egyik jelölt rendkívül adakozó, a másik jelölt pedig minden szolgálatra kész, akkor ez utóbbit célszerű előnyben részesíteni a két jelölt közül.
A szerző véleménye szerint az adakozót, azaz a nagylelkűt kell választani, mivel az ilyen ember nem tartja számon azt, amit már egyszer odaadott, míg a másik azt hiszi, hogy azért mert egyszer szolgálatot tett, azzal mindent elérhet. Tanácsos tehát a kéjnőnek ebben az esetben is átgondolnia, milyen előnyt jelentene számára az egyik vagy másik jelölttel kialakítandó viszony.
Egyesek azt tanácsolják, ha kéjnő két jelöltje közül az egyik hálás természetű, a másik jelölt pedig bőkezű, hogy a bőkezűt válassza. A szerző viszont úgy gondolja, a hálás természetűvel jár jobban a kéjnő, mivel a bőkezű embereknek sok rossz tulajdonsága van, mint pl. erőszakosak, durván beszélnek, nincsenek tekintettel másokra, fennhéjázók. Azon kívül, bármilyen hosszú ideig tart is a viszonya a kéjnővel, ha a kéjnő valamilyen fogyatékosságukra megjegyzést tesz, képtelenek elviselni, és azonnal otthagyják a kéjnőt, szakítanak vele, és a kéjnő minden szolgálatát elfelejtik. Az a férfi viszont, aki hálás természetű, ilyen esetben nem szakít azonnal a kéjnővel, hanem mérlegeli a nő igyekezetét, amikor az meg akarta nyerni tetszését.
Tehát ezekben a felsorolt esetekben is a választást alaposan át kell gondolni.
Ha a kéjnőnek sikerült egy megfelelő barátot találni, viszont egy másik jelöltnek hatalmas vagyona van, akkor általában ez a férfi a kiválasztott.
A szerző azt tartja, hogy a pénzszerzésre holnap is éppúgy van alkalom, mint ma, de nem biztos, hogy jól teszi a kéjnő hogy nem szerzi meg a megfelelő barátot.
Természetesen azért a kéjnőnek meg kell fontolnia a választást olyan szempontból is, hogy melyik esetben jár jobban.
Ha a kéjnő ilyen választás előtt áll, akkor elküldheti a barátnak szóba jöhető férfit azzal a kifogással, hogy most valamilyen dolga van, de másnap a rendelkezésére áll. Ekkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, ugyanis a kéjnőnek ebben az esetben a kínálkozó keresetről sem kell lemondania.
A bölcsek úgy gondolják, hogy ha egy kéjnőnek lehetősége nyílna arra hogy pénzt keressen, vagy valamilyen szerencsétlenséget elhárítson, akkor gondoljon inkább a pénzszerzésre.
A szerző viszont ezzel szemben azt állítja, hogy a pénz nem olyan nagy jelentőségű, mint a szerencsétlenség megelőzése, hiszen ez utóbbinak kicsi a valószínűsége, hogy megismétlődjön. De ilyen esetben a várható szerencsétlenség nagyságának vagy jelentéktelenségének elbírálása alapján választhat a kéjnő a pénz és a szerencsétlenség elhárításának lehetősége között.
A rendkívül művelt, igen kiváló, és nagyon gazdag kéjnők jövedelmük egy részét odaadják templomok építésére, víztartályok létesítésére, kertek kialakítására, tehenek vásárlására, amelyeket bráhmanoknak ajándékoznak, az istenekkel kapcsolatos vallási szertartásokra, az istenek tiszteletére rendezett ünnepélyekre, valamint fogadalmaik kivitelezésére. Jövedelmük másik részéből gyönyörű házat építtetnek, ékszereket vásárolnak, lakásukat értékes berendezésekkel és szolgákkal teszik előkelővé.
A többi kéjnő, akik nem tartoznak a legkiválóbbak közé, vagyis a középrangú és az alantas kéjnő, a következőkre fordítja jövedelmét: a mindennapi használatra való fehér öltözék beszerzésére; elegendő táplálék és ital vásárlására, hogy éhségét és szomjúságát csillapíthassa, arany ékszerekre.
Az ilyen kéjhölgyek keresete általában a helyi viszonyoktól, szokásoktól függ, valamint a kéjnők megjelenésétől, viselkedésétől, és még sok egyéb körülménytől.
A kéjnő egészen kevés pénzt kér szolgáltatásaiért, azt is barátságosan a következő esetekben:
ha feltett szándéka, hogy egy férfit megakadályozzon abban, hogy más nőt keressen fel,
vagy át akarja magához csábítani a másik nőtől akivel a férfinek jelenleg viszonya van,
esetleg meg akarja a másik nőt fosztani attól a jövedelemtől, amelyet a férfitől kap,
vagy úgy gondolja, hogy a kiszemelt férfival való kapcsolata folytán rangban emelkedne és nagy vagyonra tehetne szert és ezáltal minden férfi szemében kívánatossá válna,
vagy valamilyen szerencsétlenséget szeretne megakadályozni a férfi segítségével,
esetleg igazán vonzódik és szerelmes a férfibe,
vagy ha a férfit használja fel arra, hogy valaki eszén túljárjon,
vagy eszébe jut az a szívesség, amit nemrégen tett neki a férfi,
vagy pedig a vágya viszi a férfi karjaiba.
A kéjnőnek a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb pénzt kell kicsalnia a férfitől a következő esetekben:
ha az a szándéka, hogy jelenlegi szeretőjét másikkal cseréli fel, vagy ha okkal úgy gondolja, hogy szeretője rövidesen elhagyja és visszatér feleségeihez, vagy a szeretője már minden pénzének nyakára hágott és érte jöhet atyja, aki elviszi magával, vagy megtudja, hogy kedvesének állása veszélyben forog, vagy a sors igen csapodár természettel áldotta meg a férfit.
A kéjnő, fontolóra veheti a férfira várakozó jólétet és házastárs módjára élhet együtt vele az alábbi esetekben:
ha tudomást szerez arról, hogy szeretőjét rövidesen értékes ajándékokkal lepik meg, vagy a királytól megbízást kap valamilyen hivatal betöltésére, vagy örökség vár rá, vagy gazdag kereskedő, akinek sok elraktározott gabonája és különféle árui vannak, esetleg a következő napokban megérkezik szeretője árukkal megrakott hajója, de gondolhatja azt is, hogy nemhiába teszi amit a férfinak tesz, de abban az esetben is, ha szeretője mindig betartja ígéretét.
E tárgyra a következő megállapítások vonatkozhatnak:
A kéjnőnek mindig szem előtt kell tartania, hogy jelenleg milyen javakkal rendelkezik, és a jövőben mit remélhet. Kerülnie kell azokat a férfiakat, akik keményen megdolgoztak megszerzett vagyonukért, amelyek szükségesek megélhetésükhöz, és azokkal se létesítsen viszonyt, akiket a királyi kegy gőgössé, önzővé, érzéketlenné tett.
Igyekezzék elérni, hogy szerencsés és bőkezű férfiakhoz csatlakozhasson, vagy olyanokhoz, akiket nem tanácsos elutasítania vagy megsértenie. Bármilyen áldozat árán próbáljon kapcsolatba kerülni erélyes és nagylelkű férfiakkal, akik kielégülésük után sok pénzzel honorálják fáradozását, még egészen apró szolgáltatásait is.
A nyereségek és veszteségek; Kétségek; Különböző kéjhölgyek
Sokszor előfordul, hogy valaki hajszolja a kínálkozó nyereséget, de bár mennyire is iparkodik, nyereség helyett veszteség éri. Ennek okai a következők lehetnek:
Túlzott szerelem, büszkeség, önzés, nagyfokú együgyűség, nincs meg a kellő szakértelem, eltúlzott harag, túlzásba vitt bizalom, valamely gonosz szellem hatása, renyheség, nemtörődömség, valamint a körülmények végzetes összejátszása.
A veszteségek következtében meghiúsulnak a jövendő jólétre való remények, a kiadások ellenértéke nem térül meg, elvész a megszerezni vágyott nyereség. Ennek következtében elkeseredés, embergyűlölet, betegség léphet fel.
A nyereség és a veszteség háromféle lehet, úgymint vagyoni, erkölcsi és szerelmi.
Kísérő nyereségről akkor van szó, ha valamilyen nyereség hajszolásakor egyéb nyereségre is van kilátás.
Egyszerű kétség esete akkor fordul elő, ha a remélt nyereség kétséges.
Vegyes kétség esetével akkor állunk szemben, ha két kínálkozó nyereség egyikére vonatkozik a kétség.
Két eredmény kapcsolata úgy jön létre, hogy valaki egy célt szeretne elérni, de akaratlanul mégis kettős eredmény mutatkozik.
Sokszoros eredmény kapcsolata a neve annak, amikor az egy cél utáni törekvés többszörös eredményt valósít meg.
A háromféle veszteség (vagyoni, erkölcsi, szerelmi) pedig a következő:
Az olyan nyereségre, amelyet egy másik nyereség kísér, a kéjnő úgy tehet szert, hogy egy előkelő személytől szolgáltatásaiért (vagy ha együtt él vele) kapott vagyont úgy gyarapítja, hogy más férfiakat sem hanyagol el. Ezzel nemcsak gazdagságát növeli azért, hogy kívánatosnak tűnjék az emberek előtt, hanem a jövőjét is biztosítja.
Akkor nem kíséri a nyereséget más nyereség, ha a kéjnő csupán egy férfivel tart fenn kapcsolatot, és kizárólag csak tőle származik jövedelme.
Az olyan nyereség, amelyet veszteség kísér, akkor jön létre, ha a kéjnő a szeretője mellett mással is tart fent viszonyt, akitől szintén kap pénzt, számolnia kell a következményekkel, azzal, hogy elvesztheti a reményt, hogy majdan gazdag legyen, elvesztheti a hozzá őszintén ragaszkodó férfit, kísérheti általános megvetés, és olyan rosszindulatú emberrel keveredhet viszonyba, aki az egész jövőjét tönkreteszi.
Kísérheti a veszteséget esetleges nyereség is abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos kiadásokat, és viszonyt kezd egy zsugori miniszterrel, vagy egy olyannal, aki minden fillért a fogához ver a nyereségre való kilátás reménye nélkül, azért, hogy ezzel elhárítson valamilyen szerencsétlenséget, vagy elhárítson olyan akadályt, amely akadályozná, hogy később nagy jövedelemre tegyen szert.
Van olyan veszteség is, amelyet nem kísér nyereség, mégpedig abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos költségeket, és zsugori férfivel, vagy szépségére hiú emberrel, vagy pedig hálátlan és csalfa férfivel folytat viszonyt, amely semmiféle haszonnal nem jár.
Az olyan veszteség, amelyet más veszteség kísér akkor következik be, ha a kéjnő az előbb felsorolt férfiakkal folytat viszonyt minden anyagi viszontszolgáltatás nélkül, akik ezen felül még a király kegyencei, hatalmasok és kegyetlenek is, kockára teszi helyzetét, hiszen bármelyik pillanatban kiadhatják az útját.
Az előbb elmondottak vonatkoznak az erkölcsi és a szerelmi nyereségekre és veszteségekre, valamint az azokat kísérő nyereségekre és veszteségekre.
Kétségek
A kétség szintén háromféle lehet, mégpedig: vagyoni, erkölcsi és szerelmi kétség. Például:
Vagyoni kétség az, amikor a kéjnőnek nincs fogalma arról, hogy egy férfi mennyit adhat, azaz mennyit költhet rá.
Erkölcsi kétségnek nevezik azt, amikor a kéjnő nem biztos abban, hogy szeretőjének, akitől már anyagiakban semmit sem várhat, hiszen ő forgatta ki vagyonából, kiadhatja-e útját, vagy ez nem lenne erkölcsös lépés.
A szerelmi kétség olyankor lép fel, ha a kéjnőnek nem akad kedvére való szerető, és bizonytalan abban, hogy egy családos vagy alacsony sorban lévő férfinél viszonzásra találhat-e, akit ő szeret.
Vagyoni veszteségre vonatkozó kétség akkor ébred a kéjnőben, ha attól tart, ha tart attól, hogy ha nem részesít egy hatalmas rosszindulatú személyt kegyeiben, akkor az veszteséget okozhat neki.
Erkölcsi veszteségre vonatkozó kétségnek nevezik azt a kétséget, amely akkor ébred a kéjnőben, ha képtelen eldönteni, hogy helyes vagy helytelen dolog lenne elutasítani egy olyan férfit aki szereti őt, de akit ezzel szerencsétlenségbe dönthet mind ezen, mind a másik világon.
Szerelmi veszteségre vonatkozó kétségnek hívják azt, amikor a kéjnő attól tart, hogy kiábrándulna belőle szeretője, ha őszintén feltárná előtte szerelmét, akkor viszont vágya sem elégülhetne ki.
A felsoroltak voltak a kétségek.
Vegyes kétségek lehetnek:
Vagyoni nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség a neve az olyan kétségnek, amikor a kéjnő nincs tisztában azzal, hogy jelenlegi szeretőjével való kapcsolata nyereséggel vagy veszteséggel zárul, mivel a férfi idegen, nincs tisztában szándékaival, hiszen nem ő kötött ismeretséget a férfivel, hanem vagy egyik barátja, vagy egy hivatalos személy mutatta be neki.
Erkölcsi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétségnek nevezik azt, amikor egy kéjhölgy szívességből vagy részvétből valamelyik barátja kérésére, vagy önmagától adja oda magát egy tanult bráhmannak, vallástanulónak, áldozópapnak vagy vezeklőnek, akik majd meg halnak szerelmi vágyakozásukban, és a kéjhölgy nem tudja, neki milyen előnye vagy vesztesége származik ebből.
Szerelmi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség esetén a kéjnő olyan férfinek adja oda magát, akit ő nem ismert, hanem megelégedett mások véleményével, amit az illető férfiről mondtak, és nem tudhatja, hogy szerelmi nyereség vagy veszteség vár rá.
Kettős nyereség és veszteség:
Kettős nyereségről van szó, ha a kéjnő a szeretőjével folytatott viszonyából nemcsak pénzt, hanem szerelmet is kap.
Kettős veszteség akkor éri a kéjnőt, ha a szeretőjével folytatott viszonyból semmiféle haszna nem származik, sőt a férfi visszavesz mindent, amit valamikor adott.
Nyereségre vonatkozó kettős kétségről akkor beszélünk, amikor a kéjnő még nem ismeri kellőképpen új szeretőjét, nem tudja, hogy vajon vonzódni fog-e hozzá, és ha igen, akkor vajon ad-e neki egyáltalán valamit.
Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt a kétséget, amikor a kéjnő nem tudja, hogy a saját költségén létrehozott új viszonya miatt a megcsalt szerető nem okoz-e neki kellemetlenséget, nem fog-e megharagudni, vagy egy régebbi ellensége, akihez vonzódik, nem áll-e bosszút rajta, és ennek következtében hirtelen haragjában nem szedi-e el tőle azt, amit annak idején adott.
Más felfogás szerint a kettős nyereségek és veszteségek a következők:
Kettős nyereség akkor jön létre, ha a kéjnő olyan férfit látogat meg, akitől nyereségre számíthat, viszont azt a férfit aki vonzódik hozzá, nem látogatja meg.
Kettős veszteség lép fel abban az esetben, ha a kéjnő kiadásokba veri magát azért, hogy egy férfit meglátogasson, de pótolhatatlan veszteségi éri azzal, hogy nem látogat meg egy másikat.
Nyereségre vonatkozó kettős kétség ébredhet a kéjnőben akkor, amikor nem tudja eldönteni, hogy ha meglátogatna egy férfit, ami semmibe sem kerülne neki, kapna-e valamit a férfitől, vagy ha inkább egy másik férfit látogatna meg, vajon az adna-e neki valamit.
Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt az esetet, amikor a kéjnő bizonytalan, hogy mikor cselekszik helyesen, akkor-e, ha meglátogatná egy régebbi ellenségét, de ez kiadásokkal jár, és ez nem venne-e el mindent tőle amit annak idején adott, de ha nem látogatná meg, nem okozna-e neki valami szerencsétlenséget.
Az előbb felsoroltak és azok változatai hat félék lehetnek:
Nyereségre tehet szert a kéjnő az egyik részről, veszteség érheti a másik részről.
Nyeresége lehet az egyik részről, nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel a másik részről.
Nyereség az egyik, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről.
Veszteség érheti az egyik, nyereségre vonatkozó kétség pedig a másik részről.
Nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel az egyik részről, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről.
Veszteségre vonatkozó kétsége lehet az egyik, veszteség a másik részről.
Miután a kéjnők az elmondottakat alaposan átgondolták, és barátai tanácsokkal látták el, úgy kell cselekednie, hogy biztosítsa a nyereséget, az összes lehetőséget is meg kell ragadnia a nagy nyereségek elérésére, és vigyáznia kell arra, hogy ne érje semmilyen szerencsétlenség.
Az erkölcsi és szerelmi nyereségekre és veszteségekre is a fent elmondottak érvényesek.
Ha egyszerre több férfi együtt veszi igénybe a kéjnő szolgáltatásait, akkor egy ügyes kéjnő ezt kihasználva, mindegyiküktől tud pénzt szerezni.
Vannak olyan alkalmak, például bizonyos ünnepek, amikor elküldheti hozzájuk az anyját azzal, hogy azzal tölti majd az egész napot, aki kielégíti ezt vagy amazt a vágyát.
Amikor a férfiak egymással versenyezve közelednek hozzá, át kell gondolnia, hogy mit és mennyit szerezhet tőlük.
Az ilyen esetekben a nyereségek és veszteségek a következőképpen alakulhatnak:
A kéjnő nyereségre tehet szert az egyik részről, míg veszteség érheti a többi részéről; de lehet vesztesége az egyik részről, viszont nyereség a többi részéről; de nyereséghez juthat mindnek részéről, ugyanakkor vesztesége is lehet mindnek a részéről.
A fentebb felsoroltaknál a kéjnőnek szintén alaposan át kell gondolnia minden nyereségre és veszteségre vonatkozó kétséget, az erkölcsi és szerelmi szempontokra is vonatkoztatva.
Örömlányok, hivatásos kéjnők
Különféle örömlány létezik. Ilyenek például a vízhordó leány, a szolgálóleány, a kicsapongó nő, a hűtlenkedő nő, a táncosnő, a munkásleány, az olyan nő, aki elhagyta családját (független nő), az oly nő, aki a szépségéből él és a hivatásos kéjnő (ganiká).
Az örömlányok akik viszonyt folytatnak a férfiakkal mindegyikére vonatkozik az a szabály, hogy iparkodniuk kell a férfiaknak tetszeni, örömet szerezni, a férfiaktól pénzt szerezni, szakítani velük, vagy ismét felújítani kapcsolatukat. Ezen kívül megfontolás tárgyává kell tegyenek mindent, ami a nyereségekre, veszteségekre, a kísérő nyereségekre és veszteségekre, valamint a kétségekre vonatkozik, éspedig mindezt a körülmények figyelembe vételével.
A kéjnőkről csupán ennyit akartunk elmondani.
Erre a tárgyra vonatkozó néhány megállapítás:
Mivel a férfiak és nők vágyódnak a gyönyörre, ezért a könyv elsősorban a férfiak és nők kapcsolatával foglalkozik.
Akadnak azonban olyan nők is, akik a viszonyban szerelmet keresnek, és vannak akik a kapcsolatban pénzhez akarnak jutni, vagyont akarnak szerezni, ezért ez a könyv két részre oszlik. Az előző fejezetekben minden megtalálható ami összefügg a szerelemmel, ez a rész pedig a pénzszerzés kéjnők által használt módjait ismertette.
A kéjnők a férfiakkal való kapcsolatban nemi gyönyört és megélhetést találnak. Ha a férfi látogatásait szerelemből fogadja, akkor ez természetes szerelem, míg ha pénzért kerül kapcsolatba a férfival, akkor azt mesterséges szerelemnek nevezik, mert ekkor meg kell játszania, hogy szereti a férfit. (Férfi tulajdonság, hogy vonzódnak azokhoz, akik szeretik őket, vagy úgy látszik, mintha szeretnék őket.) A kéjnő nem csalja ki aljas eszközökkel a férfi pénzét, és pénzsóvárnak sem mutatkozik. Szépen felöltözve háza ajtajában áll vagy ül, és egyáltalán nem tolakodóan hívja fel magára a járókelők figyelmét, hiszen ő is egy vásárra kínált árucikk.
A kéjnő mindazok barátságát keresi, aki segítheti mesterségében, tehát minden olyan személynek akik céljai, tervei támogatói lehetnek, mint például a rendőrök, bíróságon dolgozók, csillagjósok, szegény, de bátor férfiak, a hatvannégy művészet mesterei, az élősködők, a mulattatók, kocsmárosok, mosodások, borbélyok, kolduló szerzetes. Szövetséget köt a többi kéjnő ellen férfiakkal, és összeveszíti őket a többi kéjnővel. Balszerencsében ezek a férfiak támogatják, megvédik azoktól a kellemetlenségektől, amelyek esetleg különböző emberektől érhetik, és segítik, hogy vagyonhoz jusson.
Amikor egy kéjnő csak vagyonhoz akar jutni, akkor az olyan férfiak ismeretségét keresi, akiket nem köt le család, és nem függenek senkitől anyagilag, királyi tisztviselők vagy kegydíjasok, vagy minden nehézség nélkül jutnak jövedelmükhöz, esetleg biztos jövedelemforrásaik vannak. De azok a férfiak is ide tartoznak, akik hiúak, hencegők, tehetetlenek, akik szeretnének férfinek látszani, bőkezűek, vagy egyetlen fia gazdag atyjának, aszkéta életmódot folytatók (akiket azért titkon gyötör a vágy), orvosok, bátor férfiak, vagyonukra büszke férfiak, szülői parancsnak ellenszegülők vagy régi ismerősök.
Ha viszont nem a vagyonszerzés a célja, a kéjhölgy szerelemből vagy hírnevének öregbítése érdekében azoknak a jeles tulajdonságokkal rendelkező férfiaknak ismeretségét keresi, akik előkelő születésűek, akik ismerik a világ dolgait, költők, ékesen beszélők, erélyesek, ismerik a különféle művészeteket, ügyes elbeszélők, kitartóak, odaadók, bőkezűek, szabadelvűek, kedvelik a társaságot, nem ismerik a haragot, szeretik szüleiket, otthonosan mozognak minden testgyakorlatban, egészségesek, ép testűek, erősek, kerülik az alkoholt, fáradhatatlanok a szerelmi tevékenységben, anyagilag függetlenek, szeretetre méltóak, szeretik a női nemet, és hódítani tudnak anélkül, hogy magukat teljesen átadnák a szerelemnek, nem irigyek és nem gyanakvóak.
Ezek az óhajtott férfi jó tulajdonságai.
Természetesen nemcsak a férfinek, hanem a nőnek is rendelkeznie kell jó tulajdonságokkal, amelyek lehetnek: szépség, szeretetre méltóság, határozottság, állhatatosság, ne legyen hamis, csapodár, kapzsi, fösvény, rosszindulatú, harag tartó, pletykás, ostoba, becsülje mások jó tulajdonságait, szeresse a gazdagságot. Igyekezzen tapasztalatokra szert tenni, tanulni, szeressen társas szórakozásokban részt venni, találja kedvét a művészetekben, és élvezetet a szerelemből létrejött egyesülésben.
A nők jó tulajdonságaihoz tartozik az értelmesség, a jó természet, a jó modor, a kifogástalan magatartás, jó megjelenés, meggondolt cselekedetek, szép beszéd, a Káma-Szútra ismerete, valamint ügyesség a Káma-Szútrával kapcsolatos művészetekben.
Nem ajánlatos a kéjnőknek kapcsolatba kerülni az olyan férfiakkal, akik valamilyen betegségben szenvednek, beteges vérmérsékletűek, durva beszédűek, gyanakvók, kegyetlenek és részvétlenek, fösvények, tolvajok, képmutatók, túlzottan szemérmesek, megvesztegethetők, akiket nem érdekel, hogy megbecsülik-e őket vagy sem, és akik szeretik feleségüket.
Az elfogadott vélemények és tapasztalatok alapján a kéjnők okai, hogy férfiakhoz forduljanak: szerelem, félelem, pénz, gyönyör, bosszúállás valakin, szomorúság, kíváncsiság, megszokás, szégyen, hírnév, részvét, boldogság utáni vágy, szegénység, vagy azért fordul a férfihoz, mert barátra vágyik, mert a férfi hasonlít arra, akit szeret, vagy mert szakítani akar valakivel, mert nemi szerveik mérete szerint ugyanazon osztályba tartoznak, vagy állhatatosság.
A kéjnőnek azonban a pénzszerzés a legfontosabb célja, és ezt nem áldozhatja fel szerelemért, némely kivételtől eltekintve, például, ha fél valamitől.
Bármenyire hívja is a férfi, a kéjnőnek kéretnie kell magát, nem pedig azonnal rohanni az első találkára, mert a férfiak kevésre becsülik és megvetik a könnyű sikereket. Előbb tehát a férfi érzéseit kifürkészendő, a férfihez elküldi közvetítőit (fürdősöket, énekeseket, mulattatókat ha szolgálatára állnak, vagy bár kit), hogy kipuhatolják a férfi érzéseit. Sok mindent megtudhat tőlük a férfiről. Megtudhatja, hogy gazdag-e, közönyös-e vagy vonzalmat érez iránta, bőkezű-e vagy zsugori stb. És ha mindez megnyeri tetszését, akkor szintén közvetítő segítségével igyekszik magához láncolni a férfit. A közvetítő valamilyen ürüggyel (pl. valamilyen művészet megnézése) elcsalja a férfit a kéjnőhöz, vagy a kéjnőt viszi a férfi lakására. Ha a nőnél jött létre a találka, akkor a nő valamilyen apró ajándékkal lepi meg vendégét, majd elszórakoztatja, miközben olyan dolgokról beszél neki, amelyről tudja, hogy a férfit érdekli. A találka után a kéjnő elküldi egyik szolgálólányát aki ügyesen tud betanult szöveget elmondani valamilyen csekély ajándékkal a férfihoz, vagy a közvetítő kíséretében látogatja meg a férfit, valamilyen ürügyet felhasználva a látogatásra.
Így tudja a kéjnő magához láncolni azt a férfit, akit megkívánt.
Tehát ha egy világfi meglátogat egy kéjnőt, ez utóbbi hosszan elbeszélget vele a művészetekről, majd apró szerelmi ajándékokkal lepi meg, esetleg emléktárgyakat cserélnek, miközben bemutatja ügyességét a nemi élvezet módjaiban. És ha már közösült kedvesével, iparkodjon, hogy az mindig kívánatosnak, kedvesnek találja őt, járjon kedvében, és ha ügyes, akkor mindig valamilyen változatos szeretkezéssel tartsa fenn érdeklődését.
A kéjnő házasságszerű életközösségben él egy férfivel
Ha a kéjnő és szeretője úgy élnek együtt, mint a házastársak, akkor tisztességes asszony módjára kell élnie és viselkednie, hogy a férfi elégedett legyen. Kötelessége tehát hogy a férfi minden vágyát kielégítse, és gyönyörben részesítse. Persze nem igazán kell ragaszkodnia a férfihez, de a látszatnak annak kell lennie, mintha valóban ragaszkodna hozzá.
Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az anyját akit ő tart el úgy mutatja be szeretőjének, mint akinek csak egyetlen célja van, a nyereséghajhászás, a pénzharácsolás, és aki ezen kívül semmi mással nem törődik. (Az anya szerepét más is eljátszhatja, amennyiben nem lenne anyja.) Az anya viszont nem sok jóindulattal viseltetik a szerető iránt, és a kéjnőt mindenképpen szeretné elválasztani tőle. A kéjnő pedig ekkor haragot, levertséget, félelmet és szégyenkezést tettet, és engedelmeskedik anyjának. Aztán meglátogatja a férfit, azzal az ürüggyel, hogy a férfi beteg. És hogy a férfit biztosan megtartsa, meglepetést és bámulatot tettet, hogy a férfi milyen ügyes és tapasztalt a nemi közeledésben és az élvezet különböző módjainak alkalmazásában, majd megkéri, tanítsa meg a gyönyör hatvannégy módjára. Ezután állandóan alkalmazza a tanult fogásokat és mindenben alkalmazkodik a férfi képzeletéhez. Megőrzi a férfi titkait, elárulja saját titkait és vágyait; kiengeszteli a férfit; és nem hanyagolja el. Mindig engedelmeskedik, ha a férfi az ágyban felé fordul, simogatja és játszik a férfi testrészeivel, amint éppen kívánja.
Ha a férfi alszik, megöleli és megcsókolja. Nyugtalankodik, ha a férfi elgondolkodik, vagy más valamire gondol. Ha véletlenül összefut kedvesével, vagy meglátja a ház erkélyén, természetesen viselkedik (nem közönyösen, sem túlzott érzelemmel). A férfi ellenségeit gyűlöli, szereti azokat akik kedvesek a férfinek. Részt vesz minden kedvtelésében, alkalmazkodik hangulataihoz. Kifejezi óhaját, hogy barátja feleségeit látni szeretné. Nem haragtartó. Amikor meglátja a férfi testén a fog- és körömnyomokat, megvádolja a férfit, hogy megcsalja, holott jól tudja, hogy ő volt aki azokat okozta. Szerelmét a férfi iránt tettekkel, fél szavakkal bizonyítja, csak álmában vagy betegen mondja ki szóval is, hogy szereti. Figyelmesen hallgatja a férfit, ha az mesél saját cselekedeteiről. A kéjnő később megismétli a férfi szavait, és dicséri. Ha társalognak, mindig élénk és vidám, és ha már bizalmas viszony van közöttük, minden elbeszélését készségesen meghallgatja, csak akkor ellenkezik, ha vetélytársnőiről beszél a férfi. Ha a kéjnő unatkozik, akkor színleli, hogy beteg, vagy pedig elmondja, mennyire vágyik gyerek után. Mások jó tulajdonságait nem dicséri, és véletlenül sem ítél el senki olyat, akinek ugyanazok a hibái, mint szeretőjének. Hordja a tőle kapott ajándékokat, ha viszont kedvese beteg, levert, vagy valamilyen szerencsétlenség érte, akkor nem vesz fel ékszereket, és igen együtt érzően viselkedik. Ha a férfi elhagyja az országot akár kényszerből akár önszántából, akkor kéri, hogy elkísérhesse, mert képtelen nélküle élni.
Abban az esetben viszont, ha szerelme vagyonhoz jut, vagy valamiben sikert ért el, vagy meggyógyul ha beteg volt, akkor kicsinosítja magát, minduntalan módot talál arra, hogy valahol hozzáérjen a kezével (homlokán, mellén, derekán), és úgy viselkedik, mintha az érintés végtelen kéjjel töltené el. Ölébe ül, majd itt elalszik, gyermeket akar, a böjtök megtartásáról lebeszéli a férfit, de ha ez nem sikerül, akkor ő is böjtöl vele együtt. Mindkettőjük vagyonának gondját viseli, csak a férfivel megy társaságba, ha kívánja bárhová elkíséri, tiszteli szeretője hozzátartozóit, tiszteli a férfi jellemét, a művészetekben való ügyességét, barátait, jó tulajdonságait, szeretetreméltóságát. Nem törődve az időjárás viszontagságaival, félelem nélkül keresi fel szeretőjét. Mindenben a férfihez alkalmazkodik, és állandóan vita keletkezik az anyja és közte, minden alkalommal, amikor a férfit meglátogatja. Ha az anyja erőszakkal máshova viszi, azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz.
Ha már élvezi a férfi teljes bizalmát, amelyet állhatatosságával és szerelmével érdemelt ki, és pénzt kap kedvesétől, kerüli az anyjával való vitatkozást a pénzre vonatkozóan.
Ha a férfi elutazik, az utazása előtt megígérteti vele, hogy pontosan érkezik vissza. Ha viszont a férfi késik, akkor iparkodik megtudni, hogy mégis mikorra várható. Amikor pedig a férfi megérkezik, a kéjnő áldozatot mutat be a Szerelem istenének és a többi isteneknek is. A visszaérkezés utáni első látogatáskor kéri a férfit, hogy ő is mutasson be áldozatokat. A férfi erre akkor hajlandó, ha igazán ragaszkodik kedveséhez.
A férfi igazi ragaszkodását az is mutatja, hogy a ragaszkodás mögött nem húzódik meg semmiféle érdek, hogy nem gyanakszik, hogy nem számoltatja el minden fillérrel szeretőjét, és ugyanazt akarja, amit ő.
A kéjnők tehát így élnek vadházasságban egy férfivel.
Persze a nőket sohasem lehet igazán kiismerni, akár szeretnek, akár közönyösek, akár gyönyört okoznak a férfinak akár elhagyják, akár kicsalják a férfi összes vagyonát is. Tehát a nők szerelmét még azok sem ismerhetik igazán, akik benne részesülnek, amelynek oka a nők ravaszsága, kapzsisága, és az ösztönük hajlékonysága.
A pénzszerzés különböző lehetőségei; Milyen jelek mutatják a szerető elhidegülését; A szeretőtől való megszabadulás módjai
A nőnek kétféle lehetősége van arra, hogy kedvesétől pénzt szerezzen. Először is természetes és becsületes eszközökkel, másodszor pedig mesterséges fogásokkal.
Ha a nő kedvesétől annyi pénzt kap, amennyi elég szükségletei kielégítésére, akkor nem szükséges mesterséges fogásokhoz folyamodnia, persze mesterséges fogásokkal kétszer annyi pénzhez juthat.
Hogy milyen módokon tud a szerelmes férfitől pénzt kisajtolni, azt a következőkben soroljuk fel.
Amikor a nő különböző alkalmakkor pénzt kér kedvesétől bizonyos árucikkekre, például ékszerekre, élelemre, italokra, ruhákra, akkor nem vesz meg mindent amit felsorolt, vagy pedig olcsóbb helyen vásárol.
Kedvébe jár a férfinak, és agyondicséri, hogy milyen okos.
Bizonyos ünnepek alkalmával azt mondja, hogy ajándékokat vagy fogadalmi tárgyakat kell vásárolnia a templomok részére.
Kétségbe esve meséli el a férfinek, hogy amikor tőle eljött, tolvajok fosztották ki, elvették ékszereit.
Vagy azt állítja, hogy házában tűzvész pusztított el mindent, a szolgák hanyagsága miatt.
De állíthatja azt is, mindkettőjük ékszereit elvesztette.
Hogy pénzhez jusson, megbízottai finoman tudtára adják a férfinek, hogy mennyi költségébe kerültek a nála tett látogatások.
Adósságot is csinálhat szeretője nevében.
Nem akar részt venni az ismerősök rendezte ünnepélyeken, mondván, nincs pénze ajándékokra, holott mint ahogy már jóval előtte elmondta barátjának azok igen komoly ajándékokkal lepték meg őt.
Nem tart be egyes szertartást, és mikor a férfi megkérdezi miért, azt feleli, nincs rá pénze.
Szeretője számlájára dolgoztat mesterekkel, művészekkel.
Azt mondja szeretőjének, hogy rengeteg az orvosi kiadása.
De állíthatja azt is, hogy támogatja barátait és jótevőit, akiket valami szerencsétlenség ért.
Mondhatja a férfinek, hogy barátnője fiát akarja kiházasítani, vagy azt is, hogy terhes, és kívánós, vagy állítja, hogy beteg és a kezelés költségeit felemeli.
Szeretőjétől kölcsön kér egy másik barátjának.
Vagy megbeszéli egy kereskedővel, hogy berendezésének egy részét eladná, de előre megbeszél mindent a kereskedővel.
Folyton felemlegeti szeretője régebbi bőkezűségét, és barátnőivel is folyton erről beszéltet a férfi előtt.
Példákat hoz fel arra, hogy más kéjnők milyen sokat keresnek.
Szeretője előtt összeveszik anyjával, amikor az anyja rá akarja venni arra, hogy régebbi ismerőseit, akik jóval bőkezűbbek, részesítse előnyben.
De azt is eszébe juttathatja kedvesének, hogy vetélytársai mennyivel bőkezűbbek.
Hát így szerezhet pénzt egy kéjnő.
Persze a felsoroltakat csak kellő időben és szeretője megfelelő hangulatában adhatja tudtára, mert egyébként nem ér el semmit.
A kéjnőnek a férfi viselkedéséből következtetnie kell, hogy milyen érzelmekkel viseltetik iránta.
Az elhidegülés jelei: amikor a férfi kevesebb pénzt ad szeretőjének a szükségesnél, vagy mást ad, és nem azt, amit kért. Az is a férfi elhidegülését mutatja, ha csak ígérget, vagy ha megígér valamit, de nem tartja be, szeretője vágyait már nem elégíti ki, elfeledkezik arról amit megígért, célzásokat tesz a szakításra, másnál tölti az éjszakát és szeretőjének azt mondja, hogy egy barátjánál maradt, vagy titokban valamelyik régebbi nőismerősének szolgálóival beszél.
Ha a kéjnő ilyen változásokat tapasztal a férfinél, akkor villámgyorsan minden értékes holmiját, amit a férfitől kapott, valamilyen képzeletbeli adósság ellenértékeként lefoglaltatja állítólagos hitelezőjével, mielőtt még a férfi rájönne arra, mi a kéjnő szándéka.
A gazdag férfit, aki mindig rendesen bánt vele, ezek után is tiszteletben tartja, a szegény férfinek viszont azonnal kiteszi a szűrét, és úgy tesz, mintha nem ismerte volna sohasem.
Hogyan lehet megszabadulni az elhidegült férfitől
Bírálja a férfit, a férfi tudását,
ismételten felhánytorgatja rossz tulajdonságait, hibáit,
minduntalan megalázza,
olyan férfiakkal találkozik, akik szeretőjét mindenben felülmúlják, mind tudásban, mind okosságban,
a lehető leggyakrabban érezteti vele megvetését,
elítélően nyilatkozik az olyan férfiakról, akiknek hasonló hibáik vannak, mint szeretőjének.
Nem engedi szájon csókolni magát,
nem engedi, hogy hozzáérjen derekához és testének alsó részéhez,
a közösülés alatt úgy viselkedik, mintha ott sem lenne, teljesen mozdulatlan marad, amikor a férfi megöleli, nem viszonozza, vagy elmegy a közeléből, amikor az meg akarja ölelni, elmondja, mennyire undorodik a harapásoktól és a karmolásoktól, valamint azoktól a helyzetektől is, ahogy a férfi szeretkezni szokott.
Elmegy látogatóba vagy társaságba, holott tudja, hogy szeretője egész napját vele szeretné tölteni.
Amikor látja, hogy mennyire fáradt a férfi, akkor azt követeli tőle, hogy szeretkezzen vele, és ha nem megy neki, akkor kigúnyolja.
Ha a férfi egyesülni akar vele, akkor fáradtnak, álmosnak tetteti magát.
Úgy tesz, mintha nem értené, hogy a férfi mit akar.
Belevág a férfi szavaiba, és egészen másról kezd beszélni.
Mindenen, minden ok nélkül nevet.
Felsorolja szeretője hibáit, mondván, hogy reménytelen eset.
Olyanokat mond szolgálóinak, amelyekkel megbánthatja szeretőjét.
Ha a férfi meglátogatja, úgy tesz, mintha észre sem venné.
Olyan dolgokat kér a férfitől, amiről tudja, hogy az nem adhat,
és végül egészen nyíltan kiadja az útját.
A kéjnő életelve tehát az, hogy alapos megfontolás után egy kiszemelt megfelelő férfit láncoljon magához, akitől kellő mennyiségű anyagi javakat szerezhet, majd lerázni, miután a férfit kiforgatta vagyonából.
Felmelegített kapcsolat egy régi szeretővel
Amikor a kéjnő megelégelte a viszonyt, kiforgatta a férfit a vagyonából, és kiadta az útját, iparkodnia kell valamelyik régebbi szeretőjével felújítani kapcsolatát. Persze csak azután, miután tisztába jött azzal, hogy kiszemelt férfi ismét jó anyagi körülmények közé került, és még mindig vonzódik hozzá.
Abban az esetben viszont, ha a férfinek már van másik szeretője, jobb nem bolygatni a helyzetet.
Azok a férfiak jöhetnek számításba ismételt kapcsolatfelvételre, akik
elhagyták első szeretőjüket, vagy már egy másodikat is,
vagy mind a két esetben őket hagyták el, vagy az első szeretővel ő, a másik szeretője viszont ővele szakított, vagy fordítva, amikor az első szeretője adta ki útját, a másodikat viszont ő hagyta el, az első barátnőjét elhagyta, és jelen pillanatban egy másikkal él együtt.
Azzal a férfivel nem érdemes újból viszonyt kezdeni, aki saját elhatározásából hagyta el mind a két nőt, mivel állhatatlan.
Abban az esetben, ha a nők hagyták el, akkor megfontolandó a dolog, mert ha a második nő azért szakított a férfivel, mert egy jobb kapcsolatot létesített, akitől több pénzhez juthat, akkor érdemes feleleveníteni a kapcsolatot, mivel ha még mindig vonzódik a nőhöz, több pénzt ad neki részben hiúságból részben pedig azért, hogy bosszantsa azt, aki elhagyta őt. Viszont ha azért hagyták el mert szegény vagy fukar, akkor nincs értelme a viszony felújításának.
Amikor viszont a férfi saját maga hagyta el az első kéjnőt, a második pedig elhagyta, akkor az ismételt kapcsolatfelvételnek van értelme, mert már előre sok pénzt adhat.
Akkor pedig, ha a férfi elhagyta az első hölgyet és jelen pillanatban másikkal él együtt, akkor annak, aki szeretné visszakapni régi kedvesét, meg kell tudnia, mi volt az oka a szakításnak. Ha a szakítás oka az volt, hogy a férfi úgy gondolta, hogy a másik nő valamilyen kivételes tulajdonsággal rendelkezik, de mégsem találta meg benne, ezért visszatérne hozzá és sok pénzt adna neki bocsánatképpen egykori viselkedéséért, és tekintettel a még mindig tartó vonzalomra. Vagy azért térne vissza hozzá, mert a másik kéjnőnek sok rossz tulajdonságát és hibáját fedezte fel, míg az elhagyott kéjnőnek sokkal több jó tulajdonsága volt, és ezért kész sokat fizetni.
Végül a kéjnőnek alaposan elemezni kell a férfi jellemét, természetét. Erős, vagy gyenge ember, egyszerre sok nőt szeret-e élvezni, vagy pedig közönyös, és a kisujját sem mozdítja meg azért a nőért, akivel együtt él. Ha úgy gondolja, hogy tisztában van a férfi természetével, akkor két választása van: vagy feleleveníti a kapcsolatot, vagy eláll a tervétől.
Amikor a férfinek az első nő adja ki az útját, viszont a másikat ő hagyta el, és az első szeretné visszakapni elhagyott kedvesét, mindenekelőtt meg kell győződnie arról, hogy a férfi vonzódik-e még hozzá, és sok pénzt kaphat-e tőle. Arról is meg kell győződnie a kéjnőnek, hogy az elhagyott férfi nem vágyik-e másik nőre, esetleg nem azért akar-e visszatérni hozzá, hogy bosszút álljon rajta az elszenvedett sérelmekért, mivel még azelőtt adta ki útját, mielőtt nemi vágyait megfelelő módon kielégíthette volna, vagy esetleg nem akarja-e tönkretenni bizalmába férkőzve, és visszaszerezni mindent, amit kicsalt tőle.
Van még egy eshetősége a férfinek a bosszúra ha csakugyan ez a célja , mégpedig az, ha visszatér a kéjnőhöz, és eléri, hogy az szakít jelenlegi szeretőjével, akkor rögtön ő is faképnél hagyja.
Ha a kéjnő mindent átgondolt, megfontolt, s ezek után úgy érzi, hogy a férfi szándékai becsületesek, akkor felelevenítheti vele a viszonyt. De ha úgy gondolja, hogy a férfi bosszúra szomjazik, akkor jobb, ha lemond tervéről.
Ha ahhoz a férfihez akar a kéjnő újra visszatérni, aki pillanatnyilag ugyan egy másik nővel él együtt, de aki már megtette a kezdő lépéseket a kapcsolat újrafelvételére, akkor igencsak alaposan meg kell fontolnia a kéjnőnek a dolgot mielőtt határozna. A másik nő ugyanis azon fog iparkodni, hogy megtartsa szeretőjét, ő viszont a háttérből irányíthatja a dolgokat, hogy visszahódítsa régi kedvesét. Okoskodása a következő:
Igazságtalan voltam vele, és ok nélkül küldtem el. Most, miután más nő van az életében, mindent el kell követnem annak érdekében, hogy ismét az enyém legyen.
Ha tudnék találkozni, és akárcsak egyszer is beszélni vele, biztos otthagyná a másik nőt.
Ha visszatérne hozzám, mostani szeretőmet megalázhatnám.
Ismét gazdag, igen jó állása van, hiszen a király bízta meg magas beosztással.
Most éppen független, ezért visszaszerezhetem.
Családjától külön lakik.
Ha visszaszerzem, ismét egy gazdag ember kerül mellém. Hogy ez bekövetkezzen, azt csak a mostani szeretőm tudja megakadályozni.
Tudom, hogy jelenlegi barátnője nem becsüli, ezért most itt az alkalom, hogy elcsaljam tőle.
Most alkalmam van arra, hogy megfosszam vetélytársnőmet szeretőjétől, hiszen szívből gyűlöl engem.
Ha visszaszerzem volt szeretőmet, ez egyben a bosszúmat is kielégítené, mert bebizonyítanám, hogy mennyire állhatatlan ember.
Ha a kéjnő döntött, hogy felújítja a viszonyt régi szeretőjével, akkor küldöncöt meneszt a férfihez. A küldönc lehet valamelyik szolgája vagy egyéb közvetítő, aki elmondja a férfinek, hogy a nő anyja volt a ludas, az ő rosszindulata következtében szakítottak, ő miatta adták ki annak idején az útját. A lány viszont még most is pont úgy szereti, mint régen, és csupán az anyjának engedelmeskedett, de a mostani barátját ki nem állhatja, megveti, gyűlöli, és igen sokat szenved miatta. A közvetítők a férfi bizalmát akarván megnyerni, beszélnek a lány iránta érzett szerelméről, és valamilyen jelre is célzást tesznek, amelyet a nő soha nem felejtett el. Ez a jel feleleveníti a férfiben a régi együttlétek emlékét, az akkor élvezett kéjt, a csókolózásokat, és azt is, hogy hogyan közösült a nővel.
Tehát ilyen formában lehet a régi szeretővel felújítani a viszonyt.
Amikor egy kéjnőnek lehetősége van két férfi között választani, és ezek közül az egyik a régebbi szeretője volt, a másik pedig az új szeretője, akkor az ácsárják (régi, tekintélyes tanítómesterek) véleménye az, hogy mindig a régi szerető élvezzen előnyt, mivel annak a kéjnő már ismeri jellemét, ízlését, tudja, hogyan nyerheti meg tetszését, és azt is, hogy hogyan tudja kielégíteni.
A szerző szerint viszont a régi szerető vagyonának már nagy részét elköltötte, és nem tud vagy nem is akar további pénzt adni, míg az új szeretőtől sok pénzt remélhet a kéjnő. Persze azért akadnak kivételek is, minthogy a férfiak természete is különböző.
Igazából akkor kívánatos a régi viszony felmelegítése, ha a kéjnő el akarja választani egy másik nőtől a férfit, vagy pedig ő akar ezzel jelenlegi szeretőjére hatást gyakorolni.
Ha viszont a férfi csakis kizárólag egy nőhöz ragaszkodik, akkor képtelen elviselni, hogy nőjét más férfiak is birtokolják. Nem törődik még a nő rossz tulajdonságaival sem, és attól való félelmében, hogy szeretője otthagyja, igen sok pénzt ad neki.
Az okos kéjnő szeretetreméltóan viselkedik azzal a férfivel aki vonzódik hozzá, és elutasítóan viselkedik azzal, aki nem elég figyelmes vele. És mielőtt felújítana egy viszonyt, mindenképpen megbizonyosodik arról, hogy milyen előnyökkel járhat az, megkapja-e benne a szerelmet, boldogságot, nyereséget, barátságot.
Ha a kéjnő házasságszerűen él együtt egy férfivel, de egy másik férfitől is kap üzenetet, hogy látni szeretné, akkor vagy nem válaszol az üzenetre, vagy pedig egy időpontot ad, hogy mikor látogatja meg. De ne hagyja el azt, akivel jelenleg együtt él, és aki látható módon ragaszkodik hozzá.
Milyen módokon lehet nyereségre szert tenni
Az a kéjnő, akinek igen sok látogatója van, nem kényszerül arra, hogy egy férfivel házasságszerű kapcsolatban éljen, hiszen a sok látogató következtében igen nagy a jövedelme is. A kéjnő meghatározza az egy éjszakáért járó összeget, természetesen figyelembe véve a találkozás helyét, az évszakot, saját jó tulajdonságait, szépségét, azoknak a jövedelmét akik látogatják, és az általa megszabott összeget összehasonlítja a többi kéjnő tarifájával. Az együttlétek díjszabásáról értesítheti szeretőit, ismerőseit. Ha viszont lehetősége van arra, hogy egyetlen férfi is megadhatja neki ezt a jövedelmet, akkor ezzel a férfivel mégiscsak házasságszerű kapcsolatra lép.
A bölcsek úgy gondolják, hogy ha a kéjnő két olyan férfi között választhat, akiktől azonos összegű jövedelemre számíthat, akkor válassza azt, aki azzal szolgálhat, amire épp szüksége van.
A szerző szerint viszont azt a férfit kell előnyben részesítenie, aki arannyal honorálja a kéjnő szolgáltatásait, ugyanis az aranyat nem lehet olyan egyszerűen visszavenni, mint egyéb ajándékokat, nem beszélve arról, hogy az arany olyan eszköz, amelyet mindenütt szívesen fogadnak, és segítségével mindent meg lehet szerezni. Az arany maradandó, és többet ér az ezüst-, réz-, bronz- vagy vastárgyaknál, azaz minden tárgynál, ruházatnál, egyéb dolgoknál, mint pl. gabona vagy állatok.
Ha mindkét választandó szeretőjelölt meghódítása egyforma energiát igényel, akkor kérje ki valamelyik barátnője véleményét, melyiket válassza, vagy tegye mérlegre mindkét férfi jellemét, tulajdonságait, vagyoni helyzetét, de a felismerhető szerencsés-szerencsétlen előjelek alapján is választhat köztük.
Ha a két férfi közül az egyik vonzódik a kéjnőhöz, a másik viszont bőkezű, akkor egyesek szerint az utóbbit érdemes választani, viszont a szerző véleménye az, hogy jobb azt részesíteni előnyben aki vonzódik is hozzá, mivel megeshet, hogy ő is bőkezű és nagylelkű. Az biztos, hogy még a zsugori férfi is szívesen ad az olyan nőnek pénzt, akihez ragaszkodik, de a csupán nagylelkű férfi sohasem vonzódik igazán a nőhöz. Persze ha a két jelölt közül az egyik gazdag, a másik szegény, akkor a gazdagot kell választania.
Abban az esetben viszont, amikor az egyik jelölt rendkívül adakozó, a másik jelölt pedig minden szolgálatra kész, akkor ez utóbbit célszerű előnyben részesíteni a két jelölt közül.
A szerző véleménye szerint az adakozót, azaz a nagylelkűt kell választani, mivel az ilyen ember nem tartja számon azt, amit már egyszer odaadott, míg a másik azt hiszi, hogy azért mert egyszer szolgálatot tett, azzal mindent elérhet. Tanácsos tehát a kéjnőnek ebben az esetben is átgondolnia, milyen előnyt jelentene számára az egyik vagy másik jelölttel kialakítandó viszony.
Egyesek azt tanácsolják, ha kéjnő két jelöltje közül az egyik hálás természetű, a másik jelölt pedig bőkezű, hogy a bőkezűt válassza. A szerző viszont úgy gondolja, a hálás természetűvel jár jobban a kéjnő, mivel a bőkezű embereknek sok rossz tulajdonsága van, mint pl. erőszakosak, durván beszélnek, nincsenek tekintettel másokra, fennhéjázók. Azon kívül, bármilyen hosszú ideig tart is a viszonya a kéjnővel, ha a kéjnő valamilyen fogyatékosságukra megjegyzést tesz, képtelenek elviselni, és azonnal otthagyják a kéjnőt, szakítanak vele, és a kéjnő minden szolgálatát elfelejtik. Az a férfi viszont, aki hálás természetű, ilyen esetben nem szakít azonnal a kéjnővel, hanem mérlegeli a nő igyekezetét, amikor az meg akarta nyerni tetszését.
Tehát ezekben a felsorolt esetekben is a választást alaposan át kell gondolni.
Ha a kéjnőnek sikerült egy megfelelő barátot találni, viszont egy másik jelöltnek hatalmas vagyona van, akkor általában ez a férfi a kiválasztott.
A szerző azt tartja, hogy a pénzszerzésre holnap is éppúgy van alkalom, mint ma, de nem biztos, hogy jól teszi a kéjnő hogy nem szerzi meg a megfelelő barátot.
Természetesen azért a kéjnőnek meg kell fontolnia a választást olyan szempontból is, hogy melyik esetben jár jobban.
Ha a kéjnő ilyen választás előtt áll, akkor elküldheti a barátnak szóba jöhető férfit azzal a kifogással, hogy most valamilyen dolga van, de másnap a rendelkezésére áll. Ekkor a kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad, ugyanis a kéjnőnek ebben az esetben a kínálkozó keresetről sem kell lemondania.
A bölcsek úgy gondolják, hogy ha egy kéjnőnek lehetősége nyílna arra hogy pénzt keressen, vagy valamilyen szerencsétlenséget elhárítson, akkor gondoljon inkább a pénzszerzésre.
A szerző viszont ezzel szemben azt állítja, hogy a pénz nem olyan nagy jelentőségű, mint a szerencsétlenség megelőzése, hiszen ez utóbbinak kicsi a valószínűsége, hogy megismétlődjön. De ilyen esetben a várható szerencsétlenség nagyságának vagy jelentéktelenségének elbírálása alapján választhat a kéjnő a pénz és a szerencsétlenség elhárításának lehetősége között.
A rendkívül művelt, igen kiváló, és nagyon gazdag kéjnők jövedelmük egy részét odaadják templomok építésére, víztartályok létesítésére, kertek kialakítására, tehenek vásárlására, amelyeket bráhmanoknak ajándékoznak, az istenekkel kapcsolatos vallási szertartásokra, az istenek tiszteletére rendezett ünnepélyekre, valamint fogadalmaik kivitelezésére. Jövedelmük másik részéből gyönyörű házat építtetnek, ékszereket vásárolnak, lakásukat értékes berendezésekkel és szolgákkal teszik előkelővé.
A többi kéjnő, akik nem tartoznak a legkiválóbbak közé, vagyis a középrangú és az alantas kéjnő, a következőkre fordítja jövedelmét: a mindennapi használatra való fehér öltözék beszerzésére; elegendő táplálék és ital vásárlására, hogy éhségét és szomjúságát csillapíthassa, arany ékszerekre.
Az ilyen kéjhölgyek keresete általában a helyi viszonyoktól, szokásoktól függ, valamint a kéjnők megjelenésétől, viselkedésétől, és még sok egyéb körülménytől.
A kéjnő egészen kevés pénzt kér szolgáltatásaiért, azt is barátságosan a következő esetekben:
ha feltett szándéka, hogy egy férfit megakadályozzon abban, hogy más nőt keressen fel,
vagy át akarja magához csábítani a másik nőtől akivel a férfinek jelenleg viszonya van,
esetleg meg akarja a másik nőt fosztani attól a jövedelemtől, amelyet a férfitől kap,
vagy úgy gondolja, hogy a kiszemelt férfival való kapcsolata folytán rangban emelkedne és nagy vagyonra tehetne szert és ezáltal minden férfi szemében kívánatossá válna,
vagy valamilyen szerencsétlenséget szeretne megakadályozni a férfi segítségével,
esetleg igazán vonzódik és szerelmes a férfibe,
vagy ha a férfit használja fel arra, hogy valaki eszén túljárjon,
vagy eszébe jut az a szívesség, amit nemrégen tett neki a férfi,
vagy pedig a vágya viszi a férfi karjaiba.
A kéjnőnek a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb pénzt kell kicsalnia a férfitől a következő esetekben:
ha az a szándéka, hogy jelenlegi szeretőjét másikkal cseréli fel, vagy ha okkal úgy gondolja, hogy szeretője rövidesen elhagyja és visszatér feleségeihez, vagy a szeretője már minden pénzének nyakára hágott és érte jöhet atyja, aki elviszi magával, vagy megtudja, hogy kedvesének állása veszélyben forog, vagy a sors igen csapodár természettel áldotta meg a férfit.
A kéjnő, fontolóra veheti a férfira várakozó jólétet és házastárs módjára élhet együtt vele az alábbi esetekben:
ha tudomást szerez arról, hogy szeretőjét rövidesen értékes ajándékokkal lepik meg, vagy a királytól megbízást kap valamilyen hivatal betöltésére, vagy örökség vár rá, vagy gazdag kereskedő, akinek sok elraktározott gabonája és különféle árui vannak, esetleg a következő napokban megérkezik szeretője árukkal megrakott hajója, de gondolhatja azt is, hogy nemhiába teszi amit a férfinak tesz, de abban az esetben is, ha szeretője mindig betartja ígéretét.
E tárgyra a következő megállapítások vonatkozhatnak:
A kéjnőnek mindig szem előtt kell tartania, hogy jelenleg milyen javakkal rendelkezik, és a jövőben mit remélhet. Kerülnie kell azokat a férfiakat, akik keményen megdolgoztak megszerzett vagyonukért, amelyek szükségesek megélhetésükhöz, és azokkal se létesítsen viszonyt, akiket a királyi kegy gőgössé, önzővé, érzéketlenné tett.
Igyekezzék elérni, hogy szerencsés és bőkezű férfiakhoz csatlakozhasson, vagy olyanokhoz, akiket nem tanácsos elutasítania vagy megsértenie. Bármilyen áldozat árán próbáljon kapcsolatba kerülni erélyes és nagylelkű férfiakkal, akik kielégülésük után sok pénzzel honorálják fáradozását, még egészen apró szolgáltatásait is.
A nyereségek és veszteségek; Kétségek; Különböző kéjhölgyek
Sokszor előfordul, hogy valaki hajszolja a kínálkozó nyereséget, de bár mennyire is iparkodik, nyereség helyett veszteség éri. Ennek okai a következők lehetnek:
Túlzott szerelem, büszkeség, önzés, nagyfokú együgyűség, nincs meg a kellő szakértelem, eltúlzott harag, túlzásba vitt bizalom, valamely gonosz szellem hatása, renyheség, nemtörődömség, valamint a körülmények végzetes összejátszása.
A veszteségek következtében meghiúsulnak a jövendő jólétre való remények, a kiadások ellenértéke nem térül meg, elvész a megszerezni vágyott nyereség. Ennek következtében elkeseredés, embergyűlölet, betegség léphet fel.
A nyereség és a veszteség háromféle lehet, úgymint vagyoni, erkölcsi és szerelmi.
Kísérő nyereségről akkor van szó, ha valamilyen nyereség hajszolásakor egyéb nyereségre is van kilátás.
Egyszerű kétség esete akkor fordul elő, ha a remélt nyereség kétséges.
Vegyes kétség esetével akkor állunk szemben, ha két kínálkozó nyereség egyikére vonatkozik a kétség.
Két eredmény kapcsolata úgy jön létre, hogy valaki egy célt szeretne elérni, de akaratlanul mégis kettős eredmény mutatkozik.
Sokszoros eredmény kapcsolata a neve annak, amikor az egy cél utáni törekvés többszörös eredményt valósít meg.
A háromféle veszteség (vagyoni, erkölcsi, szerelmi) pedig a következő:
Az olyan nyereségre, amelyet egy másik nyereség kísér, a kéjnő úgy tehet szert, hogy egy előkelő személytől szolgáltatásaiért (vagy ha együtt él vele) kapott vagyont úgy gyarapítja, hogy más férfiakat sem hanyagol el. Ezzel nemcsak gazdagságát növeli azért, hogy kívánatosnak tűnjék az emberek előtt, hanem a jövőjét is biztosítja.
Akkor nem kíséri a nyereséget más nyereség, ha a kéjnő csupán egy férfivel tart fenn kapcsolatot, és kizárólag csak tőle származik jövedelme.
Az olyan nyereség, amelyet veszteség kísér, akkor jön létre, ha a kéjnő a szeretője mellett mással is tart fent viszonyt, akitől szintén kap pénzt, számolnia kell a következményekkel, azzal, hogy elvesztheti a reményt, hogy majdan gazdag legyen, elvesztheti a hozzá őszintén ragaszkodó férfit, kísérheti általános megvetés, és olyan rosszindulatú emberrel keveredhet viszonyba, aki az egész jövőjét tönkreteszi.
Kísérheti a veszteséget esetleges nyereség is abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos kiadásokat, és viszonyt kezd egy zsugori miniszterrel, vagy egy olyannal, aki minden fillért a fogához ver a nyereségre való kilátás reménye nélkül, azért, hogy ezzel elhárítson valamilyen szerencsétlenséget, vagy elhárítson olyan akadályt, amely akadályozná, hogy később nagy jövedelemre tegyen szert.
Van olyan veszteség is, amelyet nem kísér nyereség, mégpedig abban az esetben, ha a kéjnő megkockáztat bizonyos költségeket, és zsugori férfivel, vagy szépségére hiú emberrel, vagy pedig hálátlan és csalfa férfivel folytat viszonyt, amely semmiféle haszonnal nem jár.
Az olyan veszteség, amelyet más veszteség kísér akkor következik be, ha a kéjnő az előbb felsorolt férfiakkal folytat viszonyt minden anyagi viszontszolgáltatás nélkül, akik ezen felül még a király kegyencei, hatalmasok és kegyetlenek is, kockára teszi helyzetét, hiszen bármelyik pillanatban kiadhatják az útját.
Az előbb elmondottak vonatkoznak az erkölcsi és a szerelmi nyereségekre és veszteségekre, valamint az azokat kísérő nyereségekre és veszteségekre.
Kétségek
A kétség szintén háromféle lehet, mégpedig: vagyoni, erkölcsi és szerelmi kétség. Például:
Vagyoni kétség az, amikor a kéjnőnek nincs fogalma arról, hogy egy férfi mennyit adhat, azaz mennyit költhet rá.
Erkölcsi kétségnek nevezik azt, amikor a kéjnő nem biztos abban, hogy szeretőjének, akitől már anyagiakban semmit sem várhat, hiszen ő forgatta ki vagyonából, kiadhatja-e útját, vagy ez nem lenne erkölcsös lépés.
A szerelmi kétség olyankor lép fel, ha a kéjnőnek nem akad kedvére való szerető, és bizonytalan abban, hogy egy családos vagy alacsony sorban lévő férfinél viszonzásra találhat-e, akit ő szeret.
Vagyoni veszteségre vonatkozó kétség akkor ébred a kéjnőben, ha attól tart, ha tart attól, hogy ha nem részesít egy hatalmas rosszindulatú személyt kegyeiben, akkor az veszteséget okozhat neki.
Erkölcsi veszteségre vonatkozó kétségnek nevezik azt a kétséget, amely akkor ébred a kéjnőben, ha képtelen eldönteni, hogy helyes vagy helytelen dolog lenne elutasítani egy olyan férfit aki szereti őt, de akit ezzel szerencsétlenségbe dönthet mind ezen, mind a másik világon.
Szerelmi veszteségre vonatkozó kétségnek hívják azt, amikor a kéjnő attól tart, hogy kiábrándulna belőle szeretője, ha őszintén feltárná előtte szerelmét, akkor viszont vágya sem elégülhetne ki.
A felsoroltak voltak a kétségek.
Vegyes kétségek lehetnek:
Vagyoni nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség a neve az olyan kétségnek, amikor a kéjnő nincs tisztában azzal, hogy jelenlegi szeretőjével való kapcsolata nyereséggel vagy veszteséggel zárul, mivel a férfi idegen, nincs tisztában szándékaival, hiszen nem ő kötött ismeretséget a férfivel, hanem vagy egyik barátja, vagy egy hivatalos személy mutatta be neki.
Erkölcsi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétségnek nevezik azt, amikor egy kéjhölgy szívességből vagy részvétből valamelyik barátja kérésére, vagy önmagától adja oda magát egy tanult bráhmannak, vallástanulónak, áldozópapnak vagy vezeklőnek, akik majd meg halnak szerelmi vágyakozásukban, és a kéjhölgy nem tudja, neki milyen előnye vagy vesztesége származik ebből.
Szerelmi nyereségre vagy veszteségre vonatkozó vegyes kétség esetén a kéjnő olyan férfinek adja oda magát, akit ő nem ismert, hanem megelégedett mások véleményével, amit az illető férfiről mondtak, és nem tudhatja, hogy szerelmi nyereség vagy veszteség vár rá.
Kettős nyereség és veszteség:
Kettős nyereségről van szó, ha a kéjnő a szeretőjével folytatott viszonyából nemcsak pénzt, hanem szerelmet is kap.
Kettős veszteség akkor éri a kéjnőt, ha a szeretőjével folytatott viszonyból semmiféle haszna nem származik, sőt a férfi visszavesz mindent, amit valamikor adott.
Nyereségre vonatkozó kettős kétségről akkor beszélünk, amikor a kéjnő még nem ismeri kellőképpen új szeretőjét, nem tudja, hogy vajon vonzódni fog-e hozzá, és ha igen, akkor vajon ad-e neki egyáltalán valamit.
Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt a kétséget, amikor a kéjnő nem tudja, hogy a saját költségén létrehozott új viszonya miatt a megcsalt szerető nem okoz-e neki kellemetlenséget, nem fog-e megharagudni, vagy egy régebbi ellensége, akihez vonzódik, nem áll-e bosszút rajta, és ennek következtében hirtelen haragjában nem szedi-e el tőle azt, amit annak idején adott.
Más felfogás szerint a kettős nyereségek és veszteségek a következők:
Kettős nyereség akkor jön létre, ha a kéjnő olyan férfit látogat meg, akitől nyereségre számíthat, viszont azt a férfit aki vonzódik hozzá, nem látogatja meg.
Kettős veszteség lép fel abban az esetben, ha a kéjnő kiadásokba veri magát azért, hogy egy férfit meglátogasson, de pótolhatatlan veszteségi éri azzal, hogy nem látogat meg egy másikat.
Nyereségre vonatkozó kettős kétség ébredhet a kéjnőben akkor, amikor nem tudja eldönteni, hogy ha meglátogatna egy férfit, ami semmibe sem kerülne neki, kapna-e valamit a férfitől, vagy ha inkább egy másik férfit látogatna meg, vajon az adna-e neki valamit.
Veszteségre vonatkozó kettős kétségnek hívják azt az esetet, amikor a kéjnő bizonytalan, hogy mikor cselekszik helyesen, akkor-e, ha meglátogatná egy régebbi ellenségét, de ez kiadásokkal jár, és ez nem venne-e el mindent tőle amit annak idején adott, de ha nem látogatná meg, nem okozna-e neki valami szerencsétlenséget.
Az előbb felsoroltak és azok változatai hat félék lehetnek:
Nyereségre tehet szert a kéjnő az egyik részről, veszteség érheti a másik részről.
Nyeresége lehet az egyik részről, nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel a másik részről.
Nyereség az egyik, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről.
Veszteség érheti az egyik, nyereségre vonatkozó kétség pedig a másik részről.
Nyereségre vonatkozó kétség merülhet fel az egyik részről, veszteségre vonatkozó kétség a másik részről.
Veszteségre vonatkozó kétsége lehet az egyik, veszteség a másik részről.
Miután a kéjnők az elmondottakat alaposan átgondolták, és barátai tanácsokkal látták el, úgy kell cselekednie, hogy biztosítsa a nyereséget, az összes lehetőséget is meg kell ragadnia a nagy nyereségek elérésére, és vigyáznia kell arra, hogy ne érje semmilyen szerencsétlenség.
Az erkölcsi és szerelmi nyereségekre és veszteségekre is a fent elmondottak érvényesek.
Ha egyszerre több férfi együtt veszi igénybe a kéjnő szolgáltatásait, akkor egy ügyes kéjnő ezt kihasználva, mindegyiküktől tud pénzt szerezni.
Vannak olyan alkalmak, például bizonyos ünnepek, amikor elküldheti hozzájuk az anyját azzal, hogy azzal tölti majd az egész napot, aki kielégíti ezt vagy amazt a vágyát.
Amikor a férfiak egymással versenyezve közelednek hozzá, át kell gondolnia, hogy mit és mennyit szerezhet tőlük.
Az ilyen esetekben a nyereségek és veszteségek a következőképpen alakulhatnak:
A kéjnő nyereségre tehet szert az egyik részről, míg veszteség érheti a többi részéről; de lehet vesztesége az egyik részről, viszont nyereség a többi részéről; de nyereséghez juthat mindnek részéről, ugyanakkor vesztesége is lehet mindnek a részéről.
A fentebb felsoroltaknál a kéjnőnek szintén alaposan át kell gondolnia minden nyereségre és veszteségre vonatkozó kétséget, az erkölcsi és szerelmi szempontokra is vonatkoztatva.
Örömlányok, hivatásos kéjnők
Különféle örömlány létezik. Ilyenek például a vízhordó leány, a szolgálóleány, a kicsapongó nő, a hűtlenkedő nő, a táncosnő, a munkásleány, az olyan nő, aki elhagyta családját (független nő), az oly nő, aki a szépségéből él és a hivatásos kéjnő (ganiká).
Az örömlányok akik viszonyt folytatnak a férfiakkal mindegyikére vonatkozik az a szabály, hogy iparkodniuk kell a férfiaknak tetszeni, örömet szerezni, a férfiaktól pénzt szerezni, szakítani velük, vagy ismét felújítani kapcsolatukat. Ezen kívül megfontolás tárgyává kell tegyenek mindent, ami a nyereségekre, veszteségekre, a kísérő nyereségekre és veszteségekre, valamint a kétségekre vonatkozik, éspedig mindezt a körülmények figyelembe vételével.
A kéjnőkről csupán ennyit akartunk elmondani.
Erre a tárgyra vonatkozó néhány megállapítás:
Mivel a férfiak és nők vágyódnak a gyönyörre, ezért a könyv elsősorban a férfiak és nők kapcsolatával foglalkozik.
Akadnak azonban olyan nők is, akik a viszonyban szerelmet keresnek, és vannak akik a kapcsolatban pénzhez akarnak jutni, vagyont akarnak szerezni, ezért ez a könyv két részre oszlik. Az előző fejezetekben minden megtalálható ami összefügg a szerelemmel, ez a rész pedig a pénzszerzés kéjnők által használt módjait ismertette.
